Keresem az utam. Talán soha nem lesz vége a keresésnek, hisz mindig újabbnál-újabb impulzusok érnek, amik folyton más szögből világítanak rá, életem nagy kérdéseire. Hogy mik a nagy kérdések? Számomra minden kérdés, mert bármit is próbálok megmagyarázni, vagy megérteni, a végén kiderül, hogy nincs száz százalékos bizonyosság. Maxiumum fikciók, képzelgések, beillesztések, ábrándok. Valójában azt hiszem, az élet egy nagy forgatókönyv, melyben minden ember maga írja a sorokat.
Semmit nem merek kőkeményen realizálni, de a szavaim mégis mindig sziklaszilárd elképzelésekként csengenek. Hiszek. Hiszek mindenben, még abban is, amiről kiderült "tudományosan" nem létezik. S talán pont ezekben hiszek a leginkább. Abban pedig amire azt mondják, hogy megérdemlem, kevésbé... Az illúziók korát éljük. A modern szemfényvesztés időszakát.
Szóval ez az oldal az én világom egy pici darabja. Szédült elmém, emberi mivoltom és belső szellemem kivetülésének, írásban történő megnyilatkozása. Nem kódex, nem szótár, nem tankönyv. Azt a szót, hogy "szerintem", nem fogom ismételni, mindenki képzelje oda a bejegyzések végére! :)
„Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.”
<Szent Ágoston>
Futás közben...
2011.05.19
Futás közben, egy érdekes beszélgetésbe bonyolódtam egy kislánnyal. A történet aranyos és persze praktikus! :))