Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"AZ ÉLET TISZTELETE"

2013.12.15

 

2009-aprilisa---maconkai-to--33-.jpg

Amikor még itt voltál...

 

December 14. Etes

Drága Kincsem!

Rád gondolok. Veled fekszem, rólad álmodom, érted sírnak álmaim, a te létezésed vágyával ébredek.

Ezt tudnod kell.

 

 

Remélem mindent tudsz!

 

A szokásos ébredés után (hajnali 3) visszafeküdtem, és csak 4:40-kor ballagtam ki anya konyhájába. A hideg kávét megmelegítettem, kicsit még ébredeztem, csak azután vettem le a polcról Müller Péter könyvét a Titkos tanításokat. Ezernyi kérdés lobbant és hunyt ki, míg a csukott könyvet szívemhez szorítva fogtam. Szokásos játékomhoz (Tudod Kicsim! Ez volt a mi közös játékunk, ami mára magányos játékommá lett.), hogy a könyv majd megadja a választ kérdésemre csak rendezett gondolatokkal szabad elkezdenem. Ez, a saját játékszabályom. Végül a következő kérdést tettem fel: „Mit tegyek a hatóságokkal szembe, akik hanyag, felületes munkát végeztek? Hogyan éljek tovább nyíltan és őszintén a sok-sok hazugság közepén?”

A könyv a 104-105. oldalon nyílt ki. Ilyenkor az a szabályom, hogy az előtte és utána következő 3-4 oldalt is elolvasom.

 

A 101. oldal közepétől kezdtem.

 

Albert Schweitzert (lelkész, filozófus, orgonaművész és orvos) emlegette az író, aki elköltözött a világ zajától Afrikába, és egy őserdei kórházban gyógyította az ott élőket. Ő írta egy helyütt: „A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet… A racionális gondolkodás, bukásra van ítélve. Az élet tisztelete ellenben elvezet bennünket ahhoz a szellemi kapcsolathoz, amely független a világmindenség megértésétől…”

Az orvos hitt abban, hogy a tudósok (a racionális gondolkodók) el fognak majd mélyülni az élet, a világ nagy kérdéseiben és majd ez elvezeti őket a végtelennel való szellemi kapcsolathoz. Csakhogy tévedett. A tudósok nem mélyültek el és mára rögeszmésen hirdeti a világ az ész mindenhatóságát, amely rögeszme nélkülözi a mérleg másik oldalát, ami az egyensúlyhoz kellene, ezért az emberiség szédítő zuhanásba kezdett.

Az „ész”, amely elszakad a szellemtől közveszélyes. Birtokolni akar. Uralkodni. Önző és öntelten büszke, telve van annak a bizonyításának a vágyával, hogy ő különb mindenkitől. Ez az önnön fényében tetszelgő ego elfeledteti az emberrel, hogy van egy magasabb szellemi része is, aki nem leigázni akar, hanem szeretni.

Nagyvonalakban erről szóltak a könyv sorai. Arra figyelmeztettek, hogy a világunkban mára túlságosan elszaporodtak a gazember lelkek. Mindeközben megértettem, hogy ez nem új keletű, hiszen már Jézus is tudta, hogy az elfajzottak között járva tanítványait fel kell vérteznie: „Legyetek ravaszak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.”

Mára az élet tisztelete elveszett. Azért néz rám mindenki úgy, mintha tébolyultnak tartanának, mert én a holtak tiszteletét is követelem.

Erkölcsi felelősségről ma már kevesen kívánnak hallani. Tudásra, az igazság tudására nem kíváncsi az se, aki erre felesküdött.

 

Félelmeket, vágyakat plántáltak a tömegekbe, és aki féli a halált, arra titkokat nem lehet rábízni. Nem elég erős ugyanis benne a vágy a szeretetre, odaadásra. Nincs benne tisztelet se ember, se Isten iránt. Összeroppan és átadja magát a sötét oldalnak.

 

A titkot, az élet titkát itt a földön, ebben a testben megfejteni nem tudjuk, mert ahhoz, hogy megismerjük, eggyé kell válni vele, de még halálunk előtt törekedni kell arra, hogy a lehető legközelebb kerüljünk a végső igazsághoz. A végső igazsághoz, amely életünk hármas küldetése, amiért a Földön testet öltöttünk.

 

- a minél több tudás megszerzése világunkról, alkotással

- a megértésre való törekvés, elmélyült gondolkodással

- és a szeretet gyakorlása minden iránt, mi körbe vesz

Le kell ráznunk magunkról a ránk erőltetett „kollektív káprázatot”, és elkezdeni úgy élni, hogy a hármas küldetésünk teljesíteni tudjuk.

Mindezen felismerések után már csak az a kérdés maradt megválaszolatlan, hogy honnét fogok én erőt kapni igazságkereső utamon, ha mindenki más fél a hatalmaskodóktól, és hogyan érhetem el, hogy olyan világban éljek, amelyik „tiszteli az életet”?

Segítsetek, hogy vágyaim bizonyosan eljussanak Isten elé! Erre kérem a jóembereket, hátha hamarabb teljesíti, ha sokan kérik.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szfv.

(Heim A., 2013.12.15 08:44)

Ildikó!

Együttérzek. Amit keresel, annak a békének és erőnek a megtalálásában komolyan segíteni tudna neked egy köny, ami hangoskönyvként, mp3-ban van meg nekem. A fenti tanítással mélyen összefügg. Írj emailon, ha érdekel és én eljuttatom Neked!

Re: Szfv.

(Ildikó, 2013.12.15 14:21)

Jó volna Attila, ha küldenéd. Ha nagyon nagy az anyag, akkor skypen keress rám és ott talán átjön.
Előre is köszönöm!