Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁLMOMBAN ÖLELTÉL!!!!

2014.06.01

napocska.jpgEdina fotózta, a ház előtti padon ültünk. Ott beszélgettünk és a telefonnal véletlenül ezt a fotót sikerült készítenie. Napocskám! Ott voltál velünk? Nagyon szeretlek Kincsem!

2014. 05.31.  Etes

Nem, nem lehet véletlen!

Enikővel sokat beszélgettünk erről is! (Édes Istenem! Az a majd 28 év! Amikor beszélgetett velem valaki! Ma már senki nem beszélget úgy velem. Soha, soha többé nem fog senki velem úgy beszélgetni… hacsak Ő valahogyan vissza nem jön.)

Véletlenek márpedig nincsenek.

Minden találkozásnak oka van, csakhogy a mi emberi elménk nem igazán szeret túltekinteni a saját határain. Igen, még azt se szereti elgondolni sok ember, hogy mi van a bolygó légkörében, nem, hogy azon túl!

Elménk „földhöz ragadt”. A végtelent fölfogni képtelenek vagyunk, és az ok-okozati összefüggéseket nem látjuk át, főként, ha azok időben távol esnek egymástól.

Nem véletlen, hogy Edó és én ugyanazon a hajnalon álmodtunk Enikőről.

Csak még nem tudom az okát.

Az se véletlen, hogy előző nap délután mindketten egy Zsuzsa nevű nővel Enikőről beszélgettünk (és persze Tomiról is).

Hogy a kettő miként függ össze és mi mindennek az oka… hát azt se tudom.

 

Azt tudom, hogy leírtam egyszer valamelyik meditációt leíró bejegyzésemben, hogy Encsikém lelke azt mondta, hogy az igazság nem derülhet ki addig, amíg bizonyos dolgok meg nem történnek, míg bizonyos emberek nem találkoznak, amíg bizonyos gondolatok meg nem születnek.

Dolgok pedig csak akkor történnek, ha cselekszünk, gondolatok csak akkor születnek, ha beszélgetünk és a dolgokat tovább gondoljuk, vagyis a felszínről, életünk felületéről egy kicsit mélyebbre tekintünk.

 

2014. 05.29. kora reggel

Drága Kicsi Lányom! Enikő Valach! Csodálatos volt, ahogy ma hajnalban öleltél! Öleltél, öleltelek. Sírtam a boldogságtól. Beszéltél. Hallottam a hangod. Elmondtam mennyire nagyon hiányoztál, hogy végre... végre megint ölelhetlek. Nem akartam semmit, csak ölelni. Éreztem karod, hátad arcod... Éreztelek! Aztán menni készültél. Kértelek: ne menj még! De halványult látványod és eltűntél. Még éreztem, hogy a konyhába vagy, aztán onnan is eltűntél....
Most sírok ugyan, de azért nagyon, nagyon jó volt, hogy átélhettem ezt a hosszú ölelést!

Edina megosztott a FB-on egy fotót április 18-án, amikor lett volna a 30. születésnapod. Te és ő vagytok a képen. Gyönyörű vagy Kincsem! Oda írtam is beírtam, hogy álmodtam Veled és öleltél.

Ma hajnalban álmodtalak. Álmomban öleltél. Talán valóság volt és nem is álom! Annyira boldog voltam Kicsikém!

 Mire Edina ezt írta:

Edina Villányi Ma én is vele álmodtam Ildi...
Hajnal 4-től felvagyok...

7 órája ·

 

2014. 05. 29. 10 ÓRA  FB – üzenetváltások ma Edivel:

 

Mit álmodtál ma Róla, Edina?

 

EDINA: megint beszélt vmit és megint nem emlékszek mit

 

Ez az érdekes.

Azért írtam, mert gondolom, hogy előbb veled beszélt, aztán jött hozzám.

 

EDINA: Én is néztem nagyot ahogy írtál reggel… biztos megint leosztott az fix.

 

Mit tettél megint? Akkor szokott leosztani.

 

EDINA: sok dolgon pörgök amin nem kéne lehet most adott a fejemre h. ne legyek már hülye

gyorsba megkaptam a fejmosást aztán ment tovább hozzád … de azért útba ejtett h. ne legyek szőőőőke J

 

Valami nagyon fontos lehet, hogy egyszerre jött hozzád is, hozzám is. Ezt komolyan kell vennem.

 

EDINA: én úgy gondolom h. ő egy dolgot szeretne, lenyugtatni

 

Nagyon fura!

 

EDINA: bár nekem lehet a tegnapi nap hatására álmodtam vele, mert ugye megkérdezték a moziban ahol betanulok h. mit jelent a tetkóm stb  ugye ahogy péntos volt rajtam, aztán sokat beszélgettünk Enikőről meg Tomiról, és lehet ugye ahogy felkavart azért.

 

Tegnap én is sokat beszéltem róluk kint a temetőben Zsuzsával.

Mentünk Csabával a buszhoz, hogy jövünk haza. Vettem virágot, hogy majd délután Atival kimegyünk a temetőbe. Erre jött egy 14-es busz. Csabának mondtam: nem megyünk ki most a temetőbe? Csaba azt mondta menjünk. Aztán ott voltunk. És jött ez a Zsuzsi. Nagyon szeretem őt. Aranyos csajszi.

Ez is fura, mármint, hogy tegnap Te is és én is sokat beszéltünk róla. Egyszerre.

Én azért majd minden nap megteszem ezt.

 

EDINA: én viszont nem

 

Tudom

 

EDINA: de tegnap beszélgettünk és én is egy Zsuzsával J

 

Na, ne! Ennyi véletlen nincs!

 

EDINA: hát nem tudom

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.