Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Azt kérem a Teremtő Egységtől, hogy megint ölelhesselek

2016.12.27

dscn2263.jpg

2016. december 27.

Drága Kincsem!

Ahogy itt ültem a számítógép előtt és válogattam a kedvenc játékaim között azon járt az agyam, hogy minden áldott nap a „bőséget” kérem. Hogy kitől? Természetesen a Végtelen Világegyetem Teremtő Egységétől, akit, vagy amit mi különféle nevekkel szólítunk meg mindennapi sóhajainkban.

Az jutott most le az Égiektől hozzám, hogy kérhetjük, könyöröghetünk, esdekelhetünk, de kapni csak akkor fogunk, ha hitünk benne oly erős, hogy tettekre sarkall.

Szerinted én eleget teszek, tettem és lesz még erőm tenni? Három kérdés egyben, mint a kávé, amit nem szeretek, mert nem tetszik az édesítése.

Lehet tettek, cselekvések nélkül elérni a jobb világot, ami körbe vesz minket? Lehet úgy javítani bármin is, ha csak azokat a dolgokat vesszük észre, ami már jó, vagy elviselhető, és ami kényelmetlen, rossz, vagy egyenesen kínos, azt úgy teszünk, mintha nem is létezne, mert „elrontja a napot”?

Az „anyagi bőség”, amely az én fogalmam szerint minden földön megtalálható anyagi jót takar, benne az egészséget is.

Mikor lesz valósággá ez a tejjel-mézzel folyó Kánaán? Szerintem csak akkor, ha az igazságosságért (benne az elosztás egyenlőségével) időt és erőt áldozunk. Nem hiszem, hogy összetett kezünk, imát mormoló szánk és puszta vágyaink szívünk gyökerénél szárba szökkenteni képesek lesznek ennek a bőségnek a gyönyörű virágát.

Igen is el kell hagynunk kényelmes fotelünket, rossz és mérgező szokásainkat, és a világot úgy kell alakítanunk, hogy egészséges legyen - és elérhető is -, mindünk számára.

Ó! Én drága Kicsi Kincsem! De sokat beszélgettünk ilyen dolgokról! Most nem beszélget senki velem ilyen mélységben. Mindenki a felületen sétálgat, és nem akarnak tudni a kényelmetlen dolgokról, mert ugye azok „elrontják a napot”.

Úgy hiányzol nekem, mint növénynek a fény.

A „szellemi bőség” amely az én fogalmaim szerint tartalmazza a földön megszerezhető tudást, benne a készségek, képességek fejlesztését is, akkor adatik meg, ha kinyitjuk a kapunkat és beengedjük a tudást, ha olvasunk és azt, társainkkal megbeszéljük, mert csak a közösen megvitatott dolgokból születnek meg a kreatív – a világot szebbé varázsló - gondolatok.

A „lelki bőséget”, amely az érzelmek világa, megadja a végtelen, ha eléggé tágra nyitott a szemünk, és tudatosan szemléljük az életünk, ha teszünk naponta azért, hogy létezésünk helyszíne szép legyen. A Teremtő, az Isteni Egység megalkotta, de mi naponta használjuk ezt a világot, ezért minden nap renoválásra szorul. Olyan, mint a házunk, amelyet takarítani, festeni, javítgatni kell, különben ránk omlik. Alkotnunk kell, hozzáadni valamit a szépséghez, hogy szép maradjon, a jósághoz, hogy jó legyen, és segíteni egymást, nem elvenni.

Drága Kicsi Lányom! A lehetőség nekem is adott, a többiről nekem kell döntenem.

Minden nap kérem hát a Teremtőm, aki e világba küldött, hogy szabad akaratommal a helyes utat válasszam. Add meg Teremtőm, hogy jól válasszak!

 

És ugye nem baj Kicsikém, ha aktívan keresem a Te igazságodat is? Nincs egy perc nyugtom se, mióta elmentél, mert nem tudok semmit a körülményekről, nem tudom miért, hogyan, miként és ki által lett az életem egy lyukas rongy, amit napjában foltoznom kell, hogy a drága fiaimért még élni tudjak.

Imádatig szeretlek mindhármatokat.

dscn2239.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.