Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életem, amikor véget ért...

2015.04.13

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=790210601046454&set=a.476212442446273.117051.100001725636099&type=1&theater

 

 

Életem, amikor véget ért…

 

A két emberéletet követelő tragédia 2012. április 8-án kb. hajnali 3:30 körül következett be.

 

2015. április 13.

Eltelt ismét két hónap és 5 nap. Nyilvánvaló legyen, hogy nem az információkat akarom visszatartani. Vagy mégis? Egy kicsit késleltetni talán, mert úgy tudom olyanok is olvasnak, akik nagyon nem szeretik, hogy én ezt az ügyet nem hagyom elévülni és a feledés homályába taszítani.

Levelet írtam az Igazságügyi minisztériumhoz január 21-én, amit 23-án át is vettek, majd február 16-án postázták is számomra az elképesztő választ.

A levelem megtalálható itt a honlapon a "Hivatalos levelek" című bejegyzésben.

A Minisztérium válaszát is igyekszem bemásolni és mellé rakni.

 

2015. február 8.

 

Régtől hallgatok.

Belém lett fojtva a szó.

Nem mondta senki, hogy fogjam be a szám, de a döbbenet megállított.

És megállított az emberek hozzáállása is.

A közömbösség és hogy inkább elvakultnak, vagy őrültnek hisznek, mint, hogy gondolkodni kelljen, vagy kételkedni abban, hogy a védelmünkre felépített szervezet nem véd meg.

 

34 hónapja történt a tragédia. Ennyi ideje, hogy naponta átélem a kínok kínját.

Ennyi ideje nem tudom, mi történt a lányommal, és azt sem, hogy azok, akik elhunytak abban a tűzben vajon ők voltak-e.

 

A tárgyalást elnapolták 2014. október 30-ról  és az új tárgyalást november 11-e, 13 órára tűzték ki.

 

November 11-én kiderült, hogy

a fogorvostól általam elkért kezelési lapokat a Hevesiek egyáltalán nem ellenőrizték
nem keresték meg az igazságügyi orvos szakértőt, hogy mi az oka annak, amiért az általam megadott kezelt fogak nem egyeznek az általa talált fogakkal.

A bírónő elrendelte, hogy be kell ezeket az orvosokat rendelni, illetve nyilatkozattételre kell őket felkérni. (Szó se volt róla, hogy emiatt elmarasztalta volna a Hevesi R. kapitányságot.)

Az új tárgyalást 2014. december 10-re, 10 órára tűzte ki.

 

December 10-én kiderült, hogy:

a fogorvos nyilatkozott mely fogait kezelte Enikőnek, és hogy a bal II-es fogat ő nem kezelte
az igazságügyi orvos szakértő a tárgyaláson megjelent és nagyvonalakban a következő nyilatkozatokat tette:
bizonyára annyira eltorzult az álkapocs, és annyira kormos, meg koszos volt, hogy nem tudta helyesen számozni a fogakat (hiába mondtam, hogy a fogak jól láthatók, megnéztem én is a fotókat, a szavaim figyelembe se vették)
azért nem végezte el a szénmonoxid vizsgálatot, és azért nem kért toxikológiát, annak ellenére, hogy eredetileg arra kérte fel a rendőrség, hogy állapítsa meg történt-e idegenkezűség, mert ha mégis megteszi, azt a rendőrség NEM FIZETTE VOLNA KI.
A holttestek méretét így adta meg: női – 135 cm (lábszár a felső harmadtól erősen hiányos), a férfi – 150 cm (lábszár hiányzik a középső harmadtól.) Mindkét testről részlegesen hiányoztak a lábszárak. Kérdésemre, hogy kapott-e a testek mellé csontmaradványokat azt válaszolta: NEM.
Kérdésemre, hogy miért nem kereste a lábszárakat, azt válaszolta, hogy mert azt gondolta biztosan elégtek, rájuk dőlt valami bútor. Hiába mondtam, hogy az erkélyen nem volt bútor, és hogy azért a lábszárcsontok nem szoktak 15 perc alatt elégni, a bíróság nem hallgatott meg.
A halál okaként a szénmonoxid mérgezést jelölte meg az iü./orvos szakértő. Kérdésemre, hogy tegyük föl: engem megkötöznek és rám gyújtják a házat és szénmonoxid mérgezésben meghalok, hogyan állapítható meg, hogy képtelen voltam a házból kimenekülni, azt válaszolta, hogy  VEGYMINTÁT KELLETT VOLNA VENNI A FELTÉTELEZETT VÉGTAGOK HELYÉRŐL. A bíróság nagyvonalúan átlibbent a probléma felett, és amikor arról akartam kérdezni a szakértőt, hogy miként lehetséges, hogy nem talált meg egy 4 évvel korábbi kettős állkapocscsonttörést a férfi áldozaton, a bíróság durván belém fojtotta a szót, miszerint az most nem témája a tárgyalásnak.

 

A tárgyalást azzal zárta, hogy a keresetemet elutasította, vagyis nem talált semmi kivetnivalót a Hevesi Rendőrség tevékenységében.

A tárgyalás után a közösségi oldalon a következő beszélgetés zajlott ismerőseim és köztem:

 

December 10. szerda

Busszal Egerbe. A város, amit szerettem, mert szociálpedagógussá tettek a főiskoláján, ma végérvényesen az ellenségemmé vált.

Eltapostak, mint egy férget.

Mindenki hazudott.

A tények felett mind elnéztek.

Nem! Nem tudatlanságból.

Nagyon is tudták mit tesznek.

Mindenki tudta mindenkiről, hogy hazudik és tudták, hogy tudják.

Az igazságért emelt falak között tegnap (És hányszor még, ami nem velem, hanem mással történik?) a hazugság volt az úr.

Fülsiketítő volt… eszembe jutott Frei könyve a 38-39. oldal a gerincek…

Néhány órát „csak” döbbenten nézem. Az ügyvédemre is csak néztem. Csak annyit tudtam mondani neki: „Akkor ennyi volt?”

Sajnálta. Legalább is azt hazudta. Mert hazudta. És tudta, hogy tudom.

Gyomor kell ide. Erős gyomor.

 

Aztán megírtam a FB-ra, hogy eltaposott féreg vagyok.

 

"Magyarország nem jogállam. Ma eltaposott a Bíróság, mint egy undorító férget. Nem vagyok több egy gilisztánál és nem volt több a lányom. Semmit nem ér az életünk, mi csak senkik vagyunk... Hogyan lehet így élnem tovább?"

 

Zsuzsanna Argyellán Ildikó, nem vagy féreg. és igen tovább kell élni... épp amiatt ami ma itt történik... emelt fővel kell megélni a legaljaponthut is.. az első mondatod igazolja h miért... mert Magyarország nem jogállam....

 

Ibolyka Perge Nagyon sok szeretettel gondolok rád,érzem mit érzel sajnos ugyan abban a cipőben járok úgy tűnik egyformán kell szenvednünk,eben a Világban. És igazad van, el vagyunk taposva, mint a férgek!

 

Pasztler Ágota Nagyon bosszant és felháborít, amit írtál! Nem sok jóra számítottam, de hogy ennyire igazságtalanok és jogsértők legyenek, azt nem hittem volna! Rossz, hogy semmit vagy csak keveset tehetünk azért, hogy ne így legyen.

 

ldikó Bódi Egy háziasszonyi példával élek: Van kenyérhez minden alapanyagom, de a liszt penészes, kukacos. Én azért is bedagasztom, megsütöm és hát olyan pocsék lesz, hogy senki nem tudja megenni. ... Mekkora marha vagyok akkor, ha ugyanezen alapanyagokat átadom a szomszédasszonynak, süssön ő most már belőle jobb kenyeret? És mekkora marha a szomszéd, hogy nem adja vissza a penészes lisztet, hanem dajkálgatja még vagy egy évig, hátha elmúlik a liszt baja? Mert ezt csinálták a két ember halálával járó üggyel a Katasztrófavédelem és a Rendőrség is.

 

Ildikó Bódi Drága Pasztler Ágota! A fogdoki megírta a Bíróságnak, hogy nem kezelte azt a fogat, amiről a boncnok azt találta, hogy finom kozmetikai töméssel volt ellátva. Megírta még azt is, hogy kezelt egy másikat, amit viszont nem találtak meg. A boncorvost beidézték és kérték a véleményét. Azt mondta: LEHET, mert vannak ilyen esetek is HOGY ÚGY EL VOLT TORZULVA A FOGAZAT, HOGY NEM TUDTA BEAZONOSÍTANI MELYIK AZ A FOG. Abból lehet ez a tévedés. Csakhogy én megnéztem a holtesteket. MEGNÉZTEM. Nem volt kormos, nem volt eltorzulva, szépen látszottak. A Bírónő nem kérte a fotókat, hogy akkor lássuk. Elfogadta a magyarázatot és ejtette az ügyet.

 

Marietta Plantek Vigyázz magadra Ildikó! Nagyon sajnálom!

 

ldikó Bódi Kérdeztem az orvos szakértőt, hogy hová lettek a holtestek lábai, mennyi idő kell, hogy a csont elégjen, mert, hogy nem voltak lábszárcsontok. No, mit mondott? Lehet, hogy ott kint az erkélyen akkora volt a tűz, és biztosan nem szedték össze a maradványokat. Jaj, nekem! Jaj!

 

Ildikó Bódi És biztosan élve kerültek a tűzbe, mert kormot nyeltek, de azért a halál oka szénmonoxid mérgezés, és nem volt szándékosságra utaló jel. Kérdeztem, hogy, ha megkötöznek, és rám gyújtják a házat, miből állapítja meg a rend őre, vagy a boncorvos, hogy így történt? Megállapítják, hogy sajnos elaludtam és hát meghaltam sajna? Válasz: Ha megkötöztek és lehet, hogy így volt ebben az esetben is, és lehetséges, hogy éppen ezért nem tudtak kiugrani, de akkor mintát kellett volna venni a lábak helyéről... De ilyen mintáról nem tudunk sajnos.

 

Gálné Horváth Mária Istenem! Hol élünk?

 

Ildikó Bódi Ez itt a mi szeretett hazánk, amit hagytunk, hogy ilyen legyen. DE REMÉLEM, hogy egyre többen ébrednek fel, és nem ölik le a fecskéket!

 

Barsy-Szabó Brigitta Ildiko aki felébred lemegy mert a kevesen vannak, akik harcolnak! Ildiko keres valamit, ami feltölt merülj el benne, mert ha hagyod, hogy ing maradj akkor Csaba egyedül fog maradni keres valamit, ami megnyugtat felemel, töltödj fel hogy tudj tovább harcolni!

Hegedűs Viszkok Katalin Drága Ildikóm!Erre az állapotra nincsenek szavak! Nagy-nagy ölelésem küldöm a maradék energiáimmal! Vigyázz magadra, tudod, Csabinak nagy szüksége van Rád!

Ildikó Bódi Ugye tudod Katikám, hogy a jelen helyzet olyan, hogy ha "nekik" úgy tetszik, akkor mindenféle következmény nélkül Csabámat ugyanúgy eltapossák, mint ahogy a lányom legyilkolták és most palástolják? Jelen rendszerben egy a rendszerhez alkalmazkodni tudó, egy oda jól beolvadó embernek sem sok esélye van az emberi, a tisztességes, az igaz életre, nem még egy autistának, aki képtelen hazudni! Mindezeket tudva természetesen vonszolom még egy ideig magunkat, halvány reménysugarakat eregetve.

 

Október 28.

Tegnap tértivevényes levél érkezett. Feladója a Heves Megyei Rendőrkapitányság. Tartalma szerint egy kérvény a jogi képviselőjüktől, a Bíróság felé.
Lényege a következő:

„… a jelzett napra kitűzött tárgyalást egy rövid tárgyalási időköz meghatározásával, későbbi időpontra elhalasztani szíveskedjen, mivel a fenti időpont megegyezik…. Vezetői értekezleten történő részvétel, és előadás időpontjával, így a jelzett időpontban a tárgyaláson megjelenni nem lesz lehetőségem.”

A Bíróság még nem reagált fenti kérésre.

(Két nap van a tárgyalásig.)

Augusztus 7.-én tűzték ki a tárgyalást.
Közel 31 hónapja várom, hogy tisztességes nyomozással kiderítsék mi történt 2012. április 8-án hajnalban.
Férjem, fiam szabadságot kért. Nehezen, de kaptak. Nem annyira egyszerű ám szabadságot kapni!

A július 29.-én ugyanezen jogi képviselő által beadott több mint 2 oldalas „érdemi ellenkérelem”-ben (ahol arra kéri a Bíróságot, hogy utasítsa el a keresetem, mint „alaptalant” és marasztaljon el engem a felmerült perköltségekben) szóval e levél végén ezt írta ez a jogi képviselő:
„Kérem továbbá a Tisztelt Bíróságot, hogy a perben kitűzött tárgyalásokat esetleges távollétemben is szíveskedjék megtartani.
A tárgyalási jegyzőkönyv másolatát kérem, szíveskedjenek a ……. e-mail címre megküldeni.”

Na, mármost viszont egy héttel az „alig győztem kivárni” tárgyalás előtt ez az ember kéri, halasszák el, mert ő értekezletre akar menni.

Azt gondolom erről, hogy ez kegyetlen packázás velem és a családommal.

Nem szeretném azt kívánni neki (de senki másnak se), amin én az elmúlt 31 hónapban keresztülmentem! Nagyon nem!
Ha el is halasztanák, mi a biztosíték arra, hogy akkor megint nem lesz tán valami más értekezlete, elfoglaltsága, előadása?
Ugye nem halasztják el?


 

Október 26.

A Közvetlen ELŐZMÉNY leírása itt:
http://www.kezirat.eoldal.hu/cikkek/anyukam-naploja/tegnap....html

Megnéztem hát végre a képeket.

 

Előre szólok, hogy csak az erős idegzetű, és mellette csak az őszinte szavakat szeretők olvassák el!!!!

 

Előtte egy kép Enikőről. Egy kacagós.

 

 

kep-098.jpg


…..

 

 

Az elhunytaknak mintha nem is lett volna lábszáruk. Egyszerűen eltűnt. Kint az erkélyen. Vagy úgy eltaposták, hogy a darabjai se maradtak meg? Vagy esetleg nem is keresték? Az meg hogy lehet? Tudomásom szerint minden testből származó darabkát össze kell gyűjteni. Semmi nem maradhat a helyszínen.

A női holtest lábszárától (vagyis ahol lennie kellett volna) kb. 5-10 centire ott a férfi holttest keze, amelyen minden ujjat meg lehet számolni, vagyis nem égett porrá, ahogyan állítólag a női test lábszárcsontja. A csuklóján látható egy ezüst és fényes karlánc. Igen fényes. Még csak meg se kormozódott. Nem sült bele a húsba, amely alatta cafatokká foszlott.
Döbbenet!
A férfi holttest nyakában nyaklánc. Ahogy hasról hanyatt fordították látható, hogy elől van a kapocs, amely elméletileg hátul szokott lenni, de a lánc nem sült bele semmibe, sőt a kapocs fénylik, mint a karlánc és jobbra kicsúszva a lánc hossza szintén nem kormos. Füle nincs, orra van, csak a felső hámréteg meredezik róla.
Szeme csukva, mintha csak aludna.
De!!!!
A férfi holttest szájában egy szögletes tárgy van.
Uram ég! Mi az?
Kivehetetlen, hogy mi az, de látszik. Olyan, mintha kipeckelték volna a száját. A fogak egyáltalán nem látszódnak tőle.
Döbbenetes!
És az is döbbenet, hogy erről a helyszíni jegyzőkönyv egy szót se ír. És a boncjegyzőkönyv se szól róla semmit. Mi több a férfi holtest fogáról egyáltalán semmit nem ír, meg se említi a fogazatot.
Akik akkor és ott, orvos szakértő jelenléte nélkül, vagyis törvényt megszegve, megfordították a holttesteket, erről nem írtak. Bár lehet, hogy írtak, csak végül a gépelt jegyzőkönyvbe ez a részlet nem került be.
Combjai szétterpesztve, térd alatt semmi… belek oldalt kifordulva.
Bármeddig nézem (pedig félórát biztosan néztem), nem ismerem fel benne az általam naponta látott Skuta Tamást.

A női holtest koponyájára valaki rálépett. Ez a legjobban valószínűsíthető, mert amennyire szerte van az agyvelő azt egy tégla nem okozhatta.
Iszonyatos! Iszonyat!
Lehet ezt tagadni, de látható. Valószínű nem látta a törmelék alatt, mert azzal bőven be volt terítve, és ami a legfurcsább a holtestek alatt is bőven volt törmelék.
Hogy ez hogyan?
A női holtest deréktól fölfelé bent van a szobában, deréktól lefelé kint az erkélyen. Ha meg lett volna a lábszára, akkor a talpa az erkélykorlátnál lenne… de nincs.
Zárt combokkal fekszik. A combok hosszúak. Magasságát ebből megállapíthatta volna az orvos szakértő, de nem tette. A boncolásról egy fotó se készült.
A feketére égett mellek még így is túl nagyok.
A keze teljesen deformált, alig ismerem meg, de mintha lenne körme... lehet csont... csonk.
Nincs szeme. Onnan minden leégett. Valószínű a taposás következtében a szemgödör teli van kormos sárral.
A homlok fele teljesen eltűnt. Orra, füle nincs.
Nyelve kinyújtva, a felső fogsor nagyon jól látható, mivel a felsőajak is eltűnt.
Direkt úgy ültem le képeket nézni, hogy tudni akarom az igazságot. Hiába akarom, nem ismerem fel benne szerelmetes lányom.
Anyai ösztönöm nem sikolt. Tagad. Ettől több bizonyíték kell. Ezek a fogak nem a kislányom fogai.
Képeket kutat a férjem, azon kevés képeket, ahol látszik Encsikém foga. Mindenki teli szájjal kacag, de ő zárt szájjal mosolyog a legtöbb képen. Sokáig vigyázott, hogy ne látszódjon letörött foga. Kicsikém elesett és a felső két metsző fogából letörött egy-egy darab. Pontosan középen mindkettőből. Ezért és azért mert cumizta az ujját sokáig a felső metszőfogak jobbra és balra kifelé álltak és a pótlás miatt lett egy szép ív, ami középen emelkedett fölfelé.
Mire 16-17 éves korában megcsinálta a pótlást az orvos, ő már megtanult zárt szájjal mosolyogni.
Azért találtunk képeket, amikor elfeledkezve kacagott.
Egyik képen a holttest foga, közöttük nagy rések.
Másik képen Enikő foga, ahogy nevet. Zárt egymással szorosan álló fogak a szemfog is nagy, amit mi lapátfognak neveznénk, a metszőfog mögé csúszva.
Férjem is megdöbben.
Hol az egyik képre kattint, ahol a holttest foga látszik, hol a másikra, ahol Encsikém nevet.
- Ezek nem azok a fogak – mondja ő is. – Meg kellene kérdezni egy fogászt.

Meg fogjuk kérdezni.
Mondja meg valaki, hogyan bízzak a rendvédelemben? Miért vannak törvények, szabályok? Miért hozták létre ezeket a szervezeteket? Mi értelme van az életünknek, ha a törvényeket az a szervezet szegi meg elsőnek, és sokszor, és sorozatosan, amelyiket éppen a törvények betartására, az igazság felderítésére, a jók védelmére, a bűnözők elfogására hoztak létre?

Mi értelme?
Ki védi meg a gyerekeinket?
A perverz, kegyetlen, aljas, vérszomjas, magunknak mindent megengedő milliárdosok, akik zsebre teszik még a rendvédelmiseket is?

Május 17. Etes

Számtalanszor feltettem már a kérdéseket önmagamnak és másoknak, de válaszok soha nem érkeznek.
1. Miért és hogyan halt (halhatott) meg a lányom 2012. április 8-án egy hétvégi ház tüzében?
2. Miként történhetett meg, hogy a tűzszakértő nem kereste meg a tűzfészket és a szakvéleményét a következő kijelentéssel kezdi?

Idézem a 2012. szept. 05.-i dátumú iratot:
„Tűz keletkezéséhez vezető folyamat leírása: A tűz keletkezési okaként, a rendőrségi szakvélemény alapján, az idegen kezűséget, szándékosságot kizártam.”

Azt a bizonyos rendőrségi szakvéleményt azonban nem találom.
Találtam viszont valami mást…

2012. okt. 16.
Határozat az eljárás befejezéséről
Az idézet a 3. oldal 6. bekezdéséből való:
„A tűzvizsgáló a tűz keletkezési okaként az idegenkezűséget, szándékosságot kizárta.”

3. Miként történhetett meg, hogy a rendőrség nem bűnügyi nyomozást indított, holott még semmi nem igazolta ennek eldöntését, és hogy a két hatóság egymásra mutogat, amikor a szándékosság kizárásáról beszél?

4. Hogyan eshetett meg, hogy a boncolás a tv. Által kimondott 3 nap helyett az 5. napon történt meg?
A helyszínre kihívott orvos, igazságügyi orvos szakértői boncolást rendelt el, amely arra hivatott, hogy az idegenkezűséget felderítse, vagyis a boncolásról hang és képfelvételt kellett volna készíteni, de arról mégsem készült egyetlen fotó sem. A boncnok szerint azért nem, mert azt csak bűnügyi eljárás esetén készítenek.

5. Miként történhetett meg, hogy tűzfészek megtalálása nélkül, a törmelékek vegyelemzése nélkül, használati tárgyak megkeresése nélkül az első 3 órában kizárták a szándékosságot?

6. Hogyan eshetett meg, hogy toxikológiai és szénmonoxid vizsgálat megléte nélkül, DNS vizsgálat nélkül (mert, hogy a megadott testi jegyeket (fogak, csonttörések) nem találta a boncoló) engedélyezték a testek elhamvasztását?

Ezek a fő kérdések, meg mindezek végső kérdése:
Miért állok én most egymagam a hatóságokkal szemben az én kérdéseimmel?
Mert ugyebár a többi rokon, a barátok, a kollégák, az ismerősök nem álltak mellém, hogy ők is feltegyék a maguk kérdéseit.

Miért nem?

És ami előtte volt:


2012. Október 30-án postára adtam a fellebbezést a felettes hatóságokhoz.(Fellebbezés nevek nélkül c. menüpontban olvasható.)


Kronológia…

A Katasztrófavédelemtől szinte azonnal reagáltak 10.31-én telefonáltak, hogy a levelem megérkezett és majd levélben is értesítenek.
A Rendőrségre 2012. november 30-án telefonáltam.
Ugyanis semmit nem tudtam a fellebbezésem sorsáról. Megtudtam, hogy az ügyet az osztályvezető már kiadta egy személynek, de őt jelenleg nem érhetem el. Megadtam a telefonszámom, hogy esetleg majd hívjon fel, mire a titkárság közölte: beszélhetek esetleg az osztályvezetővel.
Amikor megtudtam ki ő, nem akartam vele beszélni, mert kiderült, hogy rokona annak az ügyintézőnek, aki a Városin az ügyet vezette.

Úgy éreztem összeférhetetlenség áll fenn.
Az ügyvéd kijavított: ezt jelen esetben „elfogultságnak” nevezik.

Személyes találkozót kértem hát a főkapitánytól.
Arról, hogy mi történt ott már írtam.
(http://www.gyermekeinkjovoje.eoldal.hu/cikkek/naplo/nekem-ezt-hozta-a-mikulas---a-felismerest.html )

November 4-én levél érkezett, amit 3-án írtak, hogy az ügyet nov. 26-i dátummal vizsgálják. (?)
A személyes találkozó nov. 5-én megtörtént. A főkapitány maga mesélte, hogy ő is kint volt a tragédia reggelén a háznál, hogy ő akkor még nem volt főkapitány. (?)

Rá kellett döbbennem, hogy ez utóbbi tény, ismételten az „elfogultság” lehetőségét hordozza magában. Hosszasan tépelődtem, hogy mit tegyek, aztán, amikor egyik ismerősöm behívták meghallgatásra és elmesélte, hát döntöttem.
Az ügyet ismét vizsgáló ugyanis azzal fogadta (valami ilyesmit mondott): Azt tudnia kell, hogy ennek semmi értelme, nem lesz ebből semmi, de muszáj végigcsinálni, mert az édesanya fellebbezett.

Ha létezik a világban elfogultság, akkor ez az.
Ha valaki úgy áll egy ügyhöz, hogy szikráját se érzi annak, hogy ő az igazságot kell, hogy keresse, mert eleve eldöntötte „ebből nem lesz semmi”, akkor úgy intézi az ügyet, hogy ne is legyen.
És valóban.
Az ismerősöm elmesélte, hogy sok dologról beszélgettek, arról is, hogy én április 28-án kiegészítő észrevételt küldtem a rendőrséghez, amit nem vizsgáltak és, hogy annak tartalmáról, annak igazságáról ismerősöm is tud… nos, ezt a tényt a felvett jegyzőkönyv nem tartalmazza. És egy sor egyébként szóba került dolgot az a jegyzőkönyv, nem tartalmaz. (?)

2012. december 28.-án levelet írtam a Nyomozó Főügyészségre, amelyben az után érdeklődtem, hogy jelen esetünkben fenn áll vagy sem az a bizonyos „elfogultság”.
Behívtak.
Meghallgattak, de mivel bűncselekményre utaló bizonyíték nem áll a rendelkezésemre, ezért az ügyet elutasították. Ugyanis, a Városi Főügyészséghez kellett volna bejelentenem a problémám, ők csak abban az esetben jogosultak nyomozni, ha van bizonyítékom a rendőrség részéről bűncselekményre. (Számomra egyébként, aki nem jártas a jogi csűrcsavarokban, meg a bürokrácia hogyanjaiban, egy szabálytalanság, emberi hiba. Kettő rendetlenség. De ha ettől több, akkor olyan vétség, amit akár még bűnpártolásnak is nevezhetek. De nincs bizonyíték, hogy mik voltak a hatóság indokai. Egyszerűen csak „húsvétozni” akartak, vagy ne talán tudtak valamit.(?))

Jogi útvesztők…

Egyébként az Ügyész felvilágosított, hogy mi fog következni. Tehát tudtam, hogy „elutasító” levél fog érkezni. Viszont elmondta azt is, hogy a beszélgetésünk végeredményét a rendőrségre is megküldik. Nekik viszont kötelességük jelenteni az Országos Kapitányságra, hogy velük szemben „elfogultsági” panasz érkezett. Azt is elmondta, hogy a II. fokú vizsgálat lezárását követően (de csak a lezárást követően) még mindig lesz lehetőségem a Városi Ügyészséghez fordulni, ha tisztázatlannak érzem az ügyet még azok után is.

2013. Január 21-én találkoztam a salgótarjáni tűzvizsgálókkal. Két órás beszélgetés és az iratokba való betekintésem után megegyeztünk, hogy 29-én ismét találkozunk.

Január 29-én sok időm volt az iratok tanulmányozására. Elolvastam hát Tomi boncolási jegyzőkönyvét is. A már meglévő, megválaszolatlan kérdéseimhez újak kerültek. Kiderült ugyanis az olvasottakból, hogy Tomit csak a nyak és a karláncáról azonosították. A régebbi csont- és porctöréseit ugyanis nem találták, a teljes feltárás után sem. Hazaérve elmondtam az olvasottakat a férjemnek, aki ismét elolvasta Enikő boncolási jegyzőkönyvét és akkor jöttünk rá, hogy abba is van az eddigieken túl kérdésekre okot adó. Enikő jobb- és bal I-es foga kislány korában letörött középen, és azt a fogorvosa tizenéves korában kozmetikailag pótolta. A jegyzőkönyv azonban ezt tartalmazza: „A bal oldali felső I-es és II-es fog, finom kozmetikai töméssel van ellátva.”
Ezután mentem el Enikő fogorvosához. Kiderült ott, hogy a fogorvost nem kereste a rendőrség, nem kérték ki a kezelések listáját, még telefonon se kereste senki az ügyben. Kinyomtatta Enikő kezelési lapjait (ő volt az iskolaorvosa is) és kiderült, hogy Enikő bal II-es foga nem volt kezelve.
Megdöbbentem, hiszen akkor 2 hiba is van! A jobb I-es fogon nem talált kozmetikai pótlást, a bal II-es meg nem volt kezelve.
Természetesen adódik a kérdés, hogy a hatóság, és a boncoló személy miért nem lépett tovább, amikor mindezeket felfedezte? Miért nem kereste meg a fogorvosaikat? Miért nem végeztek DNS tesztet? És amikor ennyire kétségessé válik egy személyazonosság, miért engedélyezik a hamvasztást?


Január 28-i dátummal (31-én adták fel) és febr. 4-én olvashattam is az ORFK levelét, amelyben értesítenek, hogy az Ügyészségen tett bejelentésem nyomán kicsi lányom és szerelme halála körülményei, a vizsgálat során tett elfogultsági bejelentésemnek „helyt adnak” és az ismételt kivizsgálását a Heves Megyei Kapitányságra helyezik.

Február 4-én a megfelelő számú okmánybélyeggel felszerelkezve ismét 2 órát töltöttem a Katasztrófavédelemnél, és másolatot készíttettem néhány iratról.

Február 11-i dátummal (12-én már olvastam) megkaptam a Heves Megyei Kapitányság levelét és 15-én fel is hívtam az ügy vizsgálatával megbízott tisztet, és elmondtam az általam újonnan megismert furcsaságokat.

A tiszt kérésére leírtam észrevételeim elektronikus levélben azonnal megküldtem neki, majd 19-én postáztam is egyéb más ügyiratok másolatával együtt, levélhez csatoltam az általam, Enikő fogorvosától kikért összes kezelési lapot is.

Közben február 15-én levél érkezett a Katasztrófavédelemtől, hogy a tűzvizsgálati eljárást 45 nappal meghosszabbítják. (Gondoltam: jó munkát akarnak végezni.)
Márciusban ismét telefonon kerestem az egri rendőrkapitányságon az ügy intézőjét, aki tájékoztatott, hogy mivel Hatvan közelebb van Salgótarjánhoz, ezért az ottani Kapitányságot jelölik ki az eljárás lefolytatására. Közölte, hogy hamarosan jelentkeznek nálam a kollégái Hatvanból, hogy DNS mintát vegyenek, mert szerencsére az Egyetemi laborban meg vannak a vérminták, amit a salgótarjáni boncoló orvos oda megküldött, annak ellenére, hogy a S.t.-i Kapitányság költségkímélés miatt (?) nem kérte a szénmonoxid vizsgálatot.
Április 8.
Pontosan Enikő halálának évfordulóján érkezett meg az új Tűzvizsgálati jelentés, amely semmiféle új elemet nem tartalmazott. Továbbra se tudja a Katasztrófavédelem megállapítani, hogy mitől, hogyan, miként gyulladt és égett le a ház, amelyben két ember vesztette életét.
Április 9.
Egy ismerősömtől kaptam egy linket, amitől igen elkeseredtem, mert úgy éreztem nagyon igazságtalan:
http://gyujtoforras.hu/ket-nap-alatt-harman-vesztettek-eletuket/
Erre válaszoltam a fórumon.
Április 9-10.
Levelet írtam három férfinak, akik rövidebb-hosszabb ideig a halálukat megelőző éjszaka a lányomékkal voltak. Szerettem volna velük a történtekről beszélgetni, hogy tisztább képet kapjak az eseményekről.
Néhány nap leforgása alatt mindhárman visszautasítottak, nem kívánnak velem találkozni, sem beszélni. Egyikőjük így írt többek között: „A történtekről pedig már elég sok vallomást vettek fel, amiket lehet olvasgatni…”
Olvasgatni? Hát nem mondom! Elég bizarr…
Április 12.
Fellebbeztem az alábbi 8 kérdéssel, amelyeket eredetileg is feltettem, de választ egyikre se kaptam egyik jelentésben sem:
1. Miért nem hordták ki a ház földszintjéről a tűz során keletkezett törmeléket? Holott az előzetes szemrevételezés semmi eredménnyel nem járt azt megállapítandó, hogy hol keletkezett a tűz. Ennek lett a következménye, hogy nem találták meg a tűzfészket később sem.
2. A tűzvizsgáló a helyszíni szemle során kijelentette, hogy a tűzről akkor és ott még semmit nem tud mondani, de feltételezhető, hogy nem volt tárgyilagos, és engedett a „az előzetes elképzeléseknek”, miszerint a fiatalok buliztak, valószínűleg részegek voltak. (Bizonyított, hogy nem voltak ittasak.) Ha nem így volt, akkor mi más akadályozhatta meg az 1-es pontban leír munka el nem végzését?
3. Miért történhetett meg, hogy a még nem átvizsgált törmeléken keresztül taposva járták be a rendőrökkel a helyszínt (fotók bizonyítják és a tűzvizsgáló is elismerte), minek következtében az eredeti állapotot megváltoztatták?
4. A tűzvizsgálati szakértői vélemény olyan megállapításokat tartalmaz, amely csak a lehetőségeket sorakoztatja fel, de konkrétumokat nem, bizonyítékot nem találtak egyik lehetőségre sem (amely lehetőségeket egyébként bármelyik laikus is el tudna sorolni), viszont ennek ellenére, a tűz okának megnevezése nélkül, kizárta a szándékosságot. Mivel bizonyított alapja ennek nincs, ezt nem tudom elfogadni.
5. A hátsó kisablakot sem tudta megvizsgálni, mert az teljesen elolvadt a tűzben, amit talán mintavétellel mégis meg lehetett volna vizsgálni, de sehol nem látok az iratokban arra utaló jelzést, hogy a leégett épület több pontjáról vettek volna mintákat vegyelemzés céljára.
6. Miért hagyták őrizetlenül a helyszínt? Akkor még semmit nem tudtak a tűz keletkezésének okáról (igaz ezt ma, egy év eltelte után se tudják) 14 órakor három tanú bizonyítja, hogy amikor az elhalálozott Skuta Tamás autójáért kimentek, a telken egyetlen őrt sem találtak, a tűzvizsgáló sem volt a helyszínen (bevallottan akkor ment be a kórházba kihallgatni a túlélőt)
7. Miért olvadtak meg az emeleti lépcsőt tartó „L” vaskampók az előtérben, amikor a régi vaskályha a tűz állítólagos keletkezésének a helyén egyáltalán nem sérült?
8. Nagy László Zoltán: A Tűzvizsgálat taktikája (2010) c. művében az alábbiak olvashatók (20. oldal):
„A statikus szakaszában a nem látható (látens), de más érzékszervekkel vagy eszközökkel észlelhető nyomok, elváltozások még nem jelentkeznek. Ha azonban alaposan feltételezhető ezek jelenléte és a körülmények felkutatásához, felismeréséhez különleges szakértelem szükséges, a tűzvizsgáló joga és kötelessége szaktanácsadók (szakértők) igénybevétele. Ez a létesítményt képviselő, kellő szaktudással rendelkező személy is lehet. Ha a vizsgálat során független szakértő kirendelése nélkülözhetetlen, akkor lehetőség van arra is, hogy a szemlét - a helyszín biztosítása mellett - addig felfüggesszük, amíg szakértő a helyszínre érkezik.”… Kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy a tűzvizsgáló, miért nem élt ezzel a jogával, ami egyben a kötelessége is lett volna?
Április 16.
Felvettem a kapcsolatot a www.gyujtoforras.hu - lakossági tűzvédelmi tájékoztató portál FROMET EXPERT Kft. - tűzvédelmi tervezés, szakértés, tanácsadás vezetőjével, akivel több, mint egy órán át beszélgettünk. Kérte, hogy a Katasztrófavédelemtől kérjem ki a házról készült fotókat.
Április 15-16 körül
Megkaptam a 11-én dátumozott levelet a Heves Megyei R. Kapitányságtól, melyben tájékoztatnak, hogy az elsőfokú eljárás lefolytatására a Hatvani R. Kapitányságot jelöli ki.
Április 22.
Megérkezett a Végzés a Katasztrófavédelemtől, melyben felszólítanak, hogy fizessek illetéket, vagy igazoljam rászorultságom.
Április 24.
Személyesen jelentem meg a Salgótarjáni Katasztrófavédelem épületében.
Visszavontam a fellebbezésem, mert úgy éreztem bármit teszek, egyfajta köröket fogok csak futni, mert a fenti kérdéseimre senki nem fog választ adni.
Az egyébként hivatástudatos vizsgálók 90 nap alatt sem tudtak kimenni a kb. 5-6 kilométerre lévő leégett házhoz, hogy a kitakarított padlóról néhány fényképfelvételt készítsenek.
Elkeseredésemben kikértem a túlélő legújabb meghallgatási jegyzőkönyvét is, valamint a február 10-én készült Kiegészítő véleményt, melyet egy orvos szakértő készített még a Nógrád Megyei R. Kapitányság kérésére. Ez utóbbiról kiderült, hogy közel se független szakértő, mert, hogy az eredeti boncolási jegyzőkönyvet is ő nézte át és nem itt, hanem Budapesten.
(Erről most inkább nem mondok véleményt. Volna mit hozzáfűznöm pedig.)
Hazaérve viszont elektronikus levélben megbíztam a FROMET EXPERT Kft. Vezetőjét, hogy vizsgálja meg a fotókat.
Április 28.
Levelet írtam a Hevesi R. Kapitányságra, hogy nem kaptam meg a Hatvani Kapitányságtól a kapcsolattartó nevét és elérhetőségét, valamint feltettem még néhány kérdést. Pl. kikérdezték-e Enikő háziorvosát, voltak e szív (szívkamratágulat) ill. tüdőproblémái (tüdővizenyő), mert a boncolási j.gy.k. ilyeneket tartalmaz, és utána néztek-e a Tüdőgondozóban a leleteinek, mert rendszeresen kellett vizsgálatra járnia, hiszen eladóként is dolgozott. Megint sor került az ezüst nyakláncról való azonosítás kérdésére, ami szintén nem hagy nyugodni, tekintettel az ezüst alacsony olvadási pontjára). Volt kérdésem a kiegészítő szakértői vélemény tartalmával kapcsolatban is, és arról is érdeklődtem, hogy ha már az áldozatoktól vért és vizeletet vettek, megtették-e ezt a túlélővel és vizsgálták-e az ő testnedveit. (azóta se kaptam választ erre)
Május 03.
Postára adtam a pendrive-ot a Katasztrófavédelem által készített fotókkal FROMET EXPERT Kft. Címére.
Május 6.
Megérkezett a Végzés a Katasztrófavédelemtől, hogy az ügyfél (vagyis én) kérelmére megszüntetik a további vizsgálódást.
A Heves Megyei R. Kapitányság is írt, hogy levelem (április 28-i) továbbították Hatvanba mulasztás pótlása céljából.
2013. május 10-i dátummal érkezett levél a Hatvani Kapitányságról, amelyben megkaptam az ügyintéző nevét és azt a tényt, hogy 04. 17.-én indult az eljárás, amely ügyintézési határideje 30 nap. Sikerült beszélnem az ügyintézővel, aki kifogásomra elmondta, hogy ugyan az első 30 nap valóban 2 nap múlva lejár, de kétszer meghosszabbítható.
Onnantól kezdve, többszöri sikertelen telefonhívást követően egyszer sikerült az ügyintézővel valamint egyszer az osztályvezetővel beszélnem, akik arról kérdeztek, hogy melyik DNS vizsgálathoz járulnék hozzá szívesebben.
Május 22. Levelet írtam az O. Kat.véd vezetőjének, szakszerű válaszokat vártam kérdéseimre (melyekre azóta se hajlandó senki válaszolni).
Május 28-án megérkezett a FROMET EXPERT Kft. Szakvéleménye, amely sok dologra magyarázatot adott, miközben megerősített engem abban, hogy igazam volt, amikor hiányoltam a szakszerűséget a tűzvizsgálók munkájában, mert ugyanis ezek hiányában ő sem tudja megmondani, hol és mitől keletkezett a tűz.
Június 21-én érkezett a válaszuk, melyben biztosítottak (sok-sok jogszabályra való hivatkozás tengerében), hogy minden szabályszerű volt.
Július 8. Ismét írtam Bakondi úrnak, hogy azért én mégis válaszokat szeretnék, mert a jogszabályok egyike se adja meg.
Július 24-én érkezett a válaszuk, hogy az EU-s törvények szerint (2004. évi XXIX. Tv. 142. §(6) bekezdése szerint, ha ugyanaz a bejelentő és ugyanarra kíváncsi, amire előzőleg már válaszoltak (mikor is válaszoltak?), akkor mellőzhető. (De kérem! Nem válaszoltak!)
Augusztus 1-én írtam levelet a Belügyminisztérium Szabályozási Főosztálya, Lakossági Kapcsolatok címére: milyen jogi lehetőségeim vannak, ha a Katasztrófavédelem vezetősége elutasított, pedig nyilvánvaló, hogy hibák sorozatát követték el?
Válaszuk aug. 12-én érkezett: A szóban forgó ügyben megkerestük az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot, és tájékoztatást kértünk az esettel kapcsolatosan. Ennek alapján megállapítottuk, hogy Ön a tűzvizsgálati eljárás során fellebbezést nyújtott be a tűzvizsgálati jelentéssel szemben, azonban nem sokkal később azt visszavonta. A jelentés jogerőssé válásával a fellebbezés benyújtásának, valamint a bírósági felülvizsgálat lehetősége megszűnt, lehetőség tehát a fellebbezése fenntartására nincs.
Az OKF tájékoztatása szerint az Ön második panasza a korábbihoz képest új tényeket, felvetést nem tartalmazott, ezért került sor annak elutasítására. … stb…stb…
Vagyis nem kellett volna feladnom, bíróságig kellett volna mennem, mert csak azokat tekintik potenciális veszélynek, akik feljelentik őket.
2013. aug. 08.-i dátummal kaptam a Hatvani R. kap.-tól egy levelet, amelyben tájékoztatnak az ügyben történt intézkedésekről, és arról, hogy a szakértői intézetben a véralkohol vizsgálatra megküldött vérmintákat csak fél évig tárolja. (No de kérem! A vért szénmonoxid vizsgálat céljából vették, csak a salgótarjániak nem tartottak rá igényt, az alkohol vizsgálatához vizeletet használtak.)
Márciustól reménykedtem (az egri ügyintéző telefonja, majd májusban a hatvaniak kérdései), hogy végre bizonyítást nyerhet, hogy valóban a lányom és barátja holtestét, vagy valaki másét találták meg abban a leégett házban, de félévi várakozás után mindez a fentiek alapján lehetetlenné vált. Ez több mint elkeserítő, hiszen úgy érzem: bolonddá tettek! Van valaki, aki másképp érezné?
Az aug. 08-i levél után észrevételeim és kérdéseim megírtam elektronikus levélben mindkét kapitányságra, majd mivel semmi visszajelzést nem kaptam, kinyomtattam és postán is megküldtem, de sajnos azóta sem kaptam semmi választ.
2013. augusztus 9-én írtam az ombudsmannak egy levelet, melyben minden történést leírtam, elmondtam jogi sérelmeim, emberi jogaimtól való megfosztottságom a Katasztrófavédelem munkájával és a hozzám való viszonyukkal kapcsolatban.
2013. augusztus 22. Megjelent egy cikk a gyujtóforrás.hu, oldalon. http://gyujtoforras.hu/egy-gyaszolo-anyuka-kalvariaja-a-hivatalokkal/
A névtelen hozzászóló azzal tette kétségessé a cikk valódiságát, hogy ismerve a lányom és szerelmét, igaztalannak tartotta a „menyasszonya” kifejezést. A cikk írója, a megjelenés előtt természetesen átküldte az írást. Én voltam az, aki ezt a szót hosszas latolgatás után mégis benne hagytam a cikkben. A mondanivaló szempontjából nem volt jelentősége, és szebb szót nem találtam. Május végén egyébként is költözni akartak együtt B.pestre. A névtelenségét őrző, több mondatában megsértette a lányom, azt sugallta az olvasóknak, hogy kapcsolatuk nem is volt olyan szép, és igyekezett engem is hiteltelenné tenni. Valószínű az ő aktív tevékenységének köszönhető, hogy nem lett nagyobb visszhangja az esetnek, és a hivatalok továbbra is fényezhetik önmagukat, és tehetnek meg szabálytalanságokat, jogtalanságokat a lakosság kárára.

Október 1-én levelet írtam az Orsz. R. főkapitányságra, melyben leírtam vázlatosan a 2012. április 8-tól folyó eseményeket. Hivatkoztam arra, amit a Hatvaniak mondtak ugyebár 2013. május 10-én, hogy idézem: ".. Ügyintézési határideje 30 nap. Sikerült beszélnem az ügyintézővel, aki kifogásomra elmondta, hogy ugyan az első 30 nap valóban 2 nap múlva lejár, de kétszer meghosszabbítható…” és ugyebár most már azért mégis kezdődött az október…
Kértem: vizsgálja felül miért tart hónapok óta eredmények nélkül a vizsgálat.

Közben Október 9-én érkezett a válasz az Alapvető Jogok Biztosától, amelyből kiderült, hogy igazából nem olvasták el az általam megküldötteket. Ez az alábbi mondatból derült ki:
„A rendőrség a nyomozást megszüntette, ami ellen fellebbezett, de jogorvoslati kérelmét a későbbiekben visszavonta…” (No de kérem! Az meg mikor történt? Az a Katasztrófavédelemnél történt. Miért kevernek ezek mindent össze? Nem tudnak olvasni?)
Október 31-én megérkezett az ORFK helyes kis válasza, amelyben szépen összefoglalták azon jogsértő magatartásukat, melyek ellen fellebbeztem. Kiderült, hogy mivel a Hatvaniak vizsgálják az ügyet legyek szíves legközelebb nekik írni.
Most november 11 van.
Eltelt 19 hónap és ugyanúgy semmit nem tudok a lányom haláláról, mint akkor, amikor véget ért az életem.

„ A bürokrácia acélkemény markában” vergődöm.

Ott, nem vagyok érző, gondolkodó ember. Csak egy porszem az óriási, embertelen gépezet fogaskerekei között. Elhanyagolható, feláldozható. Jelentéktelen senki…

De tudnod kellene, hogy nem vagyok egyedül.
Te, és te, és te… ∞… is ott vagy, csak még nem tudod, mert nem voltál még oly szerencsétlen, hogy megtapasztalhasd, hogy rádöbbenj.
Amíg másokkal történik, csak be kell hunynod a szemed, nem kell hallanod, szólni se, és mondhatod: lehet az egész hazugság, és kitaláció. Abba az illúzióban ringathatod magad, hogy talán csak figyelmet akar ez a szerencsétlen flótás.

Mert ez van:
„A bürokrácia – a hétköznapi értelmezéssel egybehangzóan – kifejezetten azt eredményezi, hogy az egyéni cselekedetek játéktere beszűkül, az önmagáért felelős racionális cselekedeteket megakadályozza, a racionális intézményi keretek „acélkemény burkába” szorítja (Kieser).
A technokrata társadalom egydimenziós uniformizált tömeg-embereket igényel: ők fantáziátlanok, egyformán és nagyon egyszerűen gondolkodnak, nem kreatívak, nincs bennük spontaneitás, szellemesség, mert a rendszer szűkre szabja, szabályozza és akadályozza a cselekvést.
Ebből levezethető az elidegenedés ténye és antikapitalista érvelés is jogosnak tűnik: kiváló művészeti alkotásokban mindkettő meg is fogalmazódik (Kafka: A per). Az az ember, aki megtapasztalja, hogy az előírásokhoz igazodva nem tudja megoldani a problémákat, frusztrációját az anonim szabályokra vetíti, a szabályokat gondolja rossznak. A szabály, mint „bűnbak” jelzés értékű, hiszen a szabályokról szinte csak akkor értesülünk, ha valami nem gördülékenyen halad. A jó szabály észrevehetetlen.”
Forrás:
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0010_2A_01_Czako_Agnes_Szervezetek_szervezodesek_a_tarsadalomban-Szervezetszociologiai_jegyzetek/ch03s04.html

December 13.-án hívtam a hatvani r. kapitányságot, de az ügyintéző szabadságon volt. A megismételt tárcsázás után az osztályvezetőt kerestem. Sikerült elérnem. Azzal kezdte, hogy: Ön panasszal élt az ORFK-nál, most arra várunk, hogy az ORFK állást foglaljon. Tájékoztattam, hogy én már régen megkaptam a levelüket, amelyben visszaküldtek hozzájuk. Kiderült, hogy ők még semmit nem kaptak, bizonyosan a megyén akadt el a levél. Kérdeztem, hogyan áll a kivizsgálás, mire azt felelte semmi jóval nem tud biztatni, ugyan várnak még valahonnét valamit, de egyébként nem találtak idegenkezűségre utaló jelet és semmi más kérdésemre nem tudnak válaszolni. Mondtam neki, hogy ezen nem csodálkozom, mivel papírokból, fotókból dolgoztak, ugyan hogyan is találhattak volna bármit is, ha egyszer a Salgótarjáni csapat hanyagul dolgozott, karöltve a tűzvizsgálóval, aki nyugodt szívvel hazament úgy, hogy nem találta meg a tűzkeletkezési helyet, és nem tett meg mindent (nem kért szakmai és tárgyi segítséget, nem kért helyszínbiztosítást stb. stb.), hogy megtalálja.
Hosszasan beszélgettünk, a végén már alig birtam szólni, annyira sírtam. Meghalt két ember és nem tudjuk miért. Senkit nem érdekelt ott a helyszínen és a mai napig se, hogy tüzetes vizsgálóüdásba kezdjen, egyszerűen kijelentették, hogy baleset volt és kész. Én meg úgy érzem, hogy nem volt baleset, mert anyai ösztöneim azt súgják, de az o.vezető szerint én érzelmileg elfogult vagyok, ami ugyan szerinte nem baj, de nem látom jól a helyzetet..
Eltelt 20 hónap és sehová nem jutottunk. Minden hivatal kidobott azzal, hogy mindenki jól dolgozott, senki nem hibázott (legfeljebb én, amikor visszavontam a fellebbezést a Katasztrófavédelemnél) ők tökéletes, becsületes, lelkiismeretes munkát végeztek.
Senki nem vette a fáradságot, hogy a helyszíni jegyzőkönyvet, a szemtanú vallomásait, a boncolási jegyzőkönyveket egymással összevesse. Nem tudok róla, hogy rekonstruálták volna az eseményeket, arról sem tudok, hogy azok, akik mulasztásokat - és megkockáztatom, hogy jogsértéseket is - követtek el, legközelebb is meg tehetik-e.Arra hivatkoznak, hogy nem orvosok (a boncolás megállapításaira gondolok), de arról nem tájékoztattak, hogy kértek-e független szakértőt, aki véleményt mondana az ott olvashatókról. (És jó volna, ha az az orvosszakértő valóban független lenne és nem ugyanaz a személy, aki eredetileg és állítólag jelen volt a boncolásnál, mert azt egyszer már felkérte a Nógrád Megyei R.kap. egy véleményre, amit azóta se értek, hogyan volt lehetséges.)
És, ami a legfájóbb: EGYEDÜL VAGYOK. MÉG A CSALÁDOM TAGJAI SINCSENNEK MELLETTEM. Szavakkal ugyan biztatnak, de azt már nem veszik komolyan, hogy fogytán az erőm. Az életenergiáim megcsappantak, nem látom értelmét az életemnem, mert mindenhol falakba ütközöm. Elvesztettem a lányom. Aki ezért felelős, az szabadon, bűntetlen éli tovább az életét. A hatóságok pedig mintha a cinkosai lennének.
Nos, többek között ezért érzem úgy, hogy csontomig hatol a magány.
De ez csak egy, több más probléma mellett...

2014. Február 1.

A Hatvani R. Kapitányságot 2013 áprilisában (akkor már eltelt 1 év a tragédia óta) bízták meg az ügy vizsgálatával. Számomra érthetetlen miért, de nem a másodfok, hanem az első fok ismételt vizsgálatát rendelték el.

A hatóság papírokból és fotókból dolgozott. Új adatokat próbált szerezni, de a szolgáltatók nem adtak felvilágosítást. Miért is?
1. mert eltelt 1 év és 2. mert csak büntető eljárás esetében adnak ki adatokat. A hatóság új irányt nem vett fel a nyomozás tekintetében. Senkit meg nem hallgatott és mindezen tevékenysége 2014. január 27-ig elhúzódott.
Az eredmény nulla, de az többszörösen.

Sajnos nem látom tevékenységükben a „mindent megteszek, hogy az igazság kiderüljön” hivatástudat jelenlétét.
Sajnos azt sem tudom, hogy miért kellett megismételni az elsőfokú eljárást, hiszen a helyszín, az elhunytak már nem voltak vizsgálhatók, minden, amiből bizonyítékok születhettek volna megsemmisült. A tanúk ismételt meghallgatását pedig nem kezdeményezték.

Hogy ennek mi értelme volt az az én józan paraszti eszem szerint nem más, mint egyszerű „időhúzás”.

Sajnos azt sem tudom, hogy a hatóságok között, illetve a hatóságon belül milyen erők működnek, és milyen „búvópatakok” mossák az alsóbb rétegeket. Lehet sok bennfentes sem.

Én azt tudom, hogy ha büdös vízből és penészes lisztből kenyeret sütök, az ehetetlen lesz, és tisztára fölösleges energiapazarlás megismételnem ugyanebből az alapanyagokból a kenyérsütési akciómat egy másik sütő használatával.
Ha mégis megteszem nemes egyszerűséggel szólva „idióta” vagyok.

Ha a rend védelmére, a bűnözők, a hanyagok, a felelőtlenek társadalomból való kivonására, megnevelésére, kordában tartására létrejön egy szervezet és csak úgy tesz, mintha ezen ügyben járna el, de valójában azon van, hogy statisztikát javítson, és munkát imitáljon, az nyugodtan tekinthető romlott alapanyagnak, és amit ebből alkot az ugyanolyan romlott, mint a penészes lisztből sütött kenyerem. Külsőre szép pirospozsgás és kívánatos, de amint közelebb kerül hozzá az orrod, érezni fogod, hogy nem kenyér illata van, hanem pocsolya szaga.


2014. január 31.
A Heves Megyei R. Kap.-nak címezve postáztam a fellebbezésem.

Március 12.
Telefonon érdeklődtem az egri megyei kapitányságon, hiszen jócskán letelt a 30 nap (indokoltan 2X hosszabbítható), tájékoztatást kértem az ügy állásáról.
1. Nem tudnak ezzel már ők mit kezdeni, lezárják. Kapom a héten az iratot, de nem ők az utolsó állomás. Ha fellebbezek, az már megy a bíróságra. A bíróság jogosult ugyanis egyedül arra, hogy bírálja a nyomozó hatóság munkáját.
2. Kérdeztem a megsemmisített vérről. Valami olyasmit próbált, hogy ő decemberben érdeklődött, de az nem lehetett, mert az Ügyészségen én 2013. januárjában voltam és Hevesbe februárban került az ügy. Csak azt nem értem, hogyan lett ennek ellenére megsemmisítve a vérminta. Mire azt válaszolta a rendőr, hogy ő nem utasíthatja a labort. No de kérem! Hivatalosan miért nem kérték el a mintát?
3. Hatvanban közölték velem, hogy nem tudják átadni nekem a boncolásról készült fotókat, mert olyat nekik nem küldtek. Most ezt is megemlítettem az ügyintéző tisztnek, aki tájékoztatott, hogy Salgótarjánból ők se kapták meg. Nekem viszont annakidején azt mondta a salgótarjáni ügyintéző, hogy készültek fotók, de nem javasolja, hogy megtekintsem. Úgyhogy most keressük a rejtélyes módon elkallódott fotókat.

Ha bíróságról hall az ember azonnal a jogszabályok óceánja jut az eszébe, valamint a nyakatekert megfogalmazásai.
Ha tehát bíróság és bonyolult jogszabályrendszer van kilátásba, azonnal ügyvédi segítségért kell nyúlni, hiszen az egyszerű embert, a sokat tapasztalt, és a hivatalt védő jogász úgy kipenderíti még a gúnyájából is, hogy azt is elfelejti, hogy ruhája volt valaha.

Az ügyintézőtől azt kérdeztem:
És ki fog engem, minket, a lányom igazságát ki fogja megvédeni a rendőrséget védő, tapasztalt és dörzsölt jogászaitól?
Azt válaszolta: Nem tudom. Nem tudom, hogy kinek mennyire van megtömve a zsebe.

Az én leiratomban mindez azt jelenti, hogy ma Magyarországon attól függ az igazság, hogy kinek mennyi pénze van.
Végezheti a hatóság a munkáját hanyagul, trehányul, szakmai hozzáértés nélkül, statisztikát javítva netán, vagy egyéb más okból érhet annyit a munkája, mint árokba kicsapott takony, akkor se lehet legyőzni őket, mert jók a jogászaik, és mert a szegény ember nem tudja megfizetni a kiváló jogászt.
Persze az igazság akkor is igazság marad, ha nem nyer látványosan, csak rejtve lesz.
De mind tudjuk, hogy a közvélemény igazsága egészen más, vagyis nem az az igazság, ami az igazság, hanem az, amiről többen is azt mondják, hogy igazság, még akkor is, ha az éppen, hogy az igazságot elfedő hazugság, a hivatalok védelmében és az emberek átverése céljából.
Egészen érthető voltam?
Ha nincs más út, akkor egyedül állok a jogászokkal, a bíróval szembe. Ha kell egyedül megyek, de a lányom emlékének meggyalázását, életének semmibevételét (mert azt tették azzal, hogy nem derítették ki az igazságot) NEM TŰRÖM!


Március 27.
A Heves Megyei R.-fő kap. Elbírálta a fellebbezésem.
Idézet a március 7. kelt és 24-én postára adott Határozatból (néhol rövidítéseket használva):

„… Figyelemmel a Ket. 104. § (1) bek. a II. fokú eljárást lefolytattam, a (3) bek. szerint „A másodfokú döntés hozó hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.”
A másodfokú eljárás során megállapítom, hogy jelen eljárással szemben a fellebbezésben foglaltak megalapozatlanok.
A fellebbező a fellebbezésben leszögezi, hogy „A Határozat ellen fellebbezési jogommal élek.
Mindazonáltal a Salgótarjáni Rendőrkapitányság hiányosnak és felületesnek tartott vizsgálata ellen, a fellebbezésemben felsorolt kifogásaim továbbra is fenntartom és kérem az előző fellebbezésem megtekintését, mert az abban leírtak kivizsgálásra nem kerültek, kérdéseimet figyelmen kívül hagyták, és azok kivizsgálására a Hatvani Rendőrkapitányság nem kapott felhatalmazást.”
A fellebbező 25 bekezdésben fogalmazza meg kifogásait. A kifogásokat tételesen tanulmányozva hatóságom azt állapította meg, hogy azok nem a Hatvani R.kap., mint az új eljárás lefolytatására kijelölt közigazgatási hatóság által elvégzett eljárási cselekményeket, hanem az alapeljárást folytató Salgótarjáni R.kap. közig. Hat. Eljárására vonatkoznak.
… speciális helyzetbe került, hiszen az új eljárás során csak az alapeljárás során keletkezett adatokra alapozva tudta saját eljárását lefolytatni…. Az adatszerzés újabb releváns adatokat nem eredményeztek. Az elhunytak holttesteit elhamvasztották, vizsgálható minták sem a helyszínen, sem egyéb tekintetben nem álltak rendelkezésre, érdemi szakértői vizsgálatok lefolytatására, az elhunytak természettudományos módszerekkel történő azonosítására nem volt lehetőség. Összességében az új eljárást folytató hatóság a rendelkezésére álló adatokat, információkat értékelve vonta le következtetéseit, és hozta meg döntését, melyet hatóságom megalapozottan ítélt meg.
Tájékoztatom a fellebbezőt, hogy sem a Hatvani R.k-nak sem a Heves Megyei R-Fők-nak, mint másodfokú hatóságnak nem áll módjában más megye közig. Területén műk. De azonos hatáskörrel rendelkező közig. Hat. Kapcsolatos állásfoglalást kialakítani.”
2014. 04. 16.
Subject: Boncolási fotók megkérése - Sári László részére

Bódi Ildikó
S a l g ó t a r j á n

Címzett:
Heves Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály
E g e r
Tárgy: 10040/1818/2013. ált. számú ügy boncolási fotók megkérése.

Tisztelt Bűnügyi Osztály!

Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy részemre - adathordozón, melyet én biztosítok -, tegyék lehetővé a boncolásról készült fotókat.

A Hatvani Rendőrkapitányságon kértem a fotókat, de az ottani ügyintéző azt nyilatkozta, hogy számukra ilyen fotókat nem küldtek meg.
Én viszont Salgótarjánban, 2012 szeptemberében, amikor a boncolási jegyzőkönyvről másolatot kértem, azt a felvilágosítást kaptam Bárnai Kingától, hogy vannak fotók, de azokat nem javasolja megnéznem, mivel egyébként is szörnyű a látvány, hát még egy szülő számára.

Tisztelettel kérdezem, hogy ha voltak boncolási fotók, azokat miért nem küldték meg a Hatvani Kapitányságra?

Kérem, hogy a fotókat keressék meg, és értesítsenek, ha megtalálták, hogy átmásolhassam az általam majdan biztosított elektronikus adathordozóra!
Tisztelettel:
Bódi Ildikó
Salgótarján, 2014. március 13.
…………………………………………………….

Tisztelt Asszonyom!
A boncolási fotókkal kapcsolatos adatkérését megkaptam, utána járunk a fotóknak és értesítem.
Eger, 2014. 03. 13.
Tisztelettel:
Sári László r. ftzls.
HMRFK Bűnügyi Osztály
+3636522128/1507 mellék

AZÓTA NEM JELENTKEZETT A KAPITÁNYSÁGRÓL SENKI (HOLOTT ELTELT EGY HÓNAP), HOGY TÁJÉKOZTASSON HOL VANNAK A FOTÓK.


TEGNAP TÖRTÉNT (2014. 04. 15.)
Két éve készülök, hogy beszélek a boncnokkal, aki egyébként itt él a lakótelepünkön. A lányát ismerem. A vejét is. Tudom kik az unokái. Szóval igen gyakran elmentem mellette, láttam autóval elsuhanni.
Tegnap Csabával a játszótérre indultunk, de megláttam a boncnokot a bolt előtt, éppen az autójába ült be.
Kicsit megszaporáztam a lépteim, intettem neki és kérdeztem emlékszik-e a két évvel ezelőtti esetre.
Remegett a lában, vadul kalapált a szívem. Nem volt könnyű megszólalni, na.
Ő meg emlékezett.
Kérdeztem: Készültek fotók? Hangfelvétel?
Nem.

A „miért nem” kérdésemre az volt a válasza, hogy ilyesmit csak akkor kötelező, ha felmerül az idegenkezűség gyanúja. „Akkor tudja, nem lehet marháskodni.”
(Ezek szerint ez bevett szokás. Mármint, hogy marháskodnak a holttestek felett.)

Vagyis:
…amikor a Rendőrségtől valami isteni sugallatot kapott személy (!) kijelentette, a tűz eloltását követő 3. órában (mert az első kettőben a helyszíni jegyzőkönyv még Büntető Eljárás megindításáról szól), hogy ez itt valamiféle baleset volt, amit közigazgatási eljárásban kell vizsgálni, az a személy minden további komolyabb vizsgálatot törölt.
1. A boncolásról nem kell képeket készíteni
2. a boncolásról nem kell hangfelvételt készíteni
3. a bankok nem adnak semmiféle felvilágosítást
4. az internetszolgáltató és
5. a telefonszolgáltató sem, mert csak akkor van rá lehetőség, ha bűnügyben nyomoznak.

………………..

Témán kívül, a boncnokkal folytatott beszélgetés követően (egy másik bejegyzésben megírom, hogy egyébként miért) az alábbi elhatározásra és óhajtásra jutottam:

Itt és most, ország világ előtt kijelentem, hogy ha meghalok és muszáj lesz felboncolni a testem, a holttestemhez egyetlen újjal, de egyetlen segédeszközzel se nyúlhat se dr. Berecz András, se Kis-Simon József.
Ez az egyik végakaratom!
……………….
Ami a fentiekből kimaradt:
2014. február 27.
Budapestre utaztunk egy ügyvédhez. Csak ott derült ki, hogy az óradíja 15e Ft. Mondtam neki akkor egy órát kérek. Minden anyagunkat mentettük, átvittük a gépére és ígéretet tett, hogy átnézi, aztán majd ismét találkozunk. (15e + Autópálya-díj: 3e + benzin: 9e) Miből fogom én ezt kifizetni? (Másnap a sürgősségire kerültem. Nem kaptam levegőt. Azóta nem cigizek, és naponta kétszer inhalálok az Alvesco-val.)
2014. március 26.
Megérkezett a Heves Megyei Rendőr kap. Levele, amelyben a fellebbezésem elutasítják és helyt adnak a Hatvani R. kap. Lezáró határozatának. Az anyagot bemásoltam a gépbe, és elküldtem e-mailben az ügyvédnek. Mivel a Határozat nem tartalmazta, az interneten néztem meg a jogszabályt: 30 nap áll a rendelkezésemre, hogy a közigazgatási bírósághoz keresetlevelet nyújtsak be. (A gondom az, hogy egyáltalán miért tették ezt a kettős halálesetet közigazgatási eljárás alá. Kezdettől az volt a bajom, hogy nem nyomoztak és ennek folyamatosan hangot is adtam. Minden kifogásom leírtam a levelekbe, a fellebbezésekbe, de mintha franciául beszélnék nem is vették figyelembe. No, jó, néha adtak választ, de attól csak még inkább kiderült, hogy szinte nem is ismerik az iratok tartalmát.)
Kedves Ildikó!
A határozat ellen valóban bírósághoz lehet fordulni keresettel. Javaslom, hogy személyes konzultáción egyeztessük ennek jogi és gyakorlati lehetőségeit, valamint a rendelkezésünkre álló információkat, bizonyítékokat.
Ha Ildikónak is megfelel, akkor április 8-án, kedden délután (pl. 16.00 órakor) tudnánk találkozni az irodámban.

Ugyanezen a napon írtam az egri kapitányságra egy levelet a boncolási képekkel kapcsolatban:

Tisztelt Sári László r. ftzls. !
A mai postával megérkezett az üggyel kapcsolatban fellebbezésem Határozata, ezért is érdeklődöm, hogy a boncolási képekről van-e már valamilyen híre.
Köszönettel várom a válaszát!
(Válasz azóta se érkezett. )

2014. április 8.
Ismét Budapest, ismét ügyvéd. Költségek, mint fent 02. 27.-én. Húszperces leteremtés, amiért a Katasztrófavédelem felé a fellebbezésem visszavontam. Másik 20 perc, hogy miért nem akar perelni a férfi áldozat édesanyja, mert ha ő is mellém állna, akkor nagyobb eséllyel indulnánk a perben. Nagyon szeretne vele is beszélni az ügyvéd és a túlélővel is. Megígértem, hogy beszélünk az édesanyával, és ha igent mond, megadjuk a telefonszámát, és az ügyvéd felhívja, megbeszél vele egy időpontot, ami lehetőleg ne a fővárosban, hanem Salgótarjánban legyen.
2014. április 9.
Beszélt a férjem az édesanyával. Meg is küldtem a telefonszámát az ügyvédnek.
2014. április 14.
Érdeklődtem az ügyvédnél, hogy sikerült-e beszélnie az édesanyával. Válasz: Nem akart nélkülem ebben dönteni. Kértem, írja meg mennyibe kerül az, ha ő ide leutazik, mert az igazsághoz tartozik, hogy erősen korlátozottak az anyagi lehetőségeim. Erre nem kaptam választ, illetve ígéretet kaptam, hogy majd kiszámolja.
A beadandó perirattal kapcsolatban azt válaszolta, hogy talán nem is kellene beadni, mert az nekem egy költség.
Április 15.
Egy mindent összefoglaló levelet írtam az ügyvédnek, hogy tisztázzuk, én mit várok.
Válasz sajnos azóta se érkezett. (Ezen a napon beszéltem a boncnokkal, amiről fentebb már írtam.)
Április 16.
Telefonon kerestem Sári László r. ftzls. hogy mi a helyzet a boncolási képekkel?
Válasz: Nem készültek fotók.
(Akkor ugyan miért mondta nekem itt Bárnai Kinga, hogy vannak és hogy szörnyűek, inkább ne nézzem meg? Akkor kértem a képek helyett a boncolási jegyzőkönyvet.)
Kérdeztem Lászlót, hogy ez miként lehetséges, hiszen azt mondta ő is és a hatvani ügyintéző is, hogy Hevesbe egy bizottság boncol és hangfelvétel meg képek is készülnek a boncolásokról? Akkor mindez miért nem történik meg Nógrádban?
Azt válaszolta: AHÁNY HÁZ ANNYI SZOKÁS.
(Le vagyok döbbenve.)
Április 17.
Mivel semmi visszajelzés nem érkezett az ügyvédtől, és közben átszámoltam, hogy a peranyag beadására kapott 30 nap nem 26-án, hanem 24-én telik elrohantam egy jogban jártas kedves ismerősömhöz, aki megígérte, hogy 23-ra elkészíti a beadványt.
Április 19.
Ismét írtam az ügyvédnek. A megküldött e-mailom szövege:

Kedves ….!
Csütörtökön SMS-ben azt írta, majd pénteken délután tudunk beszélni. Pénteken viszont hiába hívtam. Remélem nincs semmi baja, mert egyébként nem értem. Felnőtt, komoly emberek vagyunk, nem gyerekek. Ha Ön úgy gondolja, hogy ez az ügy már nem fér bele az idejébe, akkor azt miért nem lehet elmondani? Miért kell kerülni engem, kinyomni a hívásaimat és automata üzeneteket küldetni a telefonnal?
Szerettem volna elmondani, hogy a közigazgatási peranyag elkészítésére nincs szükség, ne dolgozzon vele, de Ön elérhetetlen és arra se méltat, hogy egy e-mailban megírja: nem vállalja az ügyet.
Ezzel nem csak szava hihetetlennek, megbízhatatlannak tűnik föl, hanem meg is akadályozza az Önben megbízó ügyfeleket abban, hogy esetleg máshoz forduljanak jogi segítségért.
Miért tesz ilyet?
Miért tette ezt velem? Nem szabadna így viselkednie.
Aggódom Önért.

Április 23.
Elkészült a beadvány. Négy példányban meg is kaptam. Két tanúval aláíratva 3 példányt megküldtem a hatóságnak.

2014. május 6.
Egy jogban jártas kedves ismerősömmel konzultáltam személyesen. Elmondtam, hogy a pesti ügyvéd nem reagál semmiféle megkeresésemre, és most itt állok jogi segítség nélkül. Erzsi néni javasolta, hogy keressem meg a Kamara elnökét, és kérjek tőle javaslatot melyik ügyvédet keressem meg ügyemmel, aki jártas a hasonló ügyekben.

Május 7.
Megkerestem az elnököt. Címet nem kaptam, de 10 perces beszélgetés után az ügyvéd felállt (én még ültem) kinyitotta az ajtót, kezével kifelé intett és azt mondta: Viszontlátásra.
Kérdeztem tőle, hogy akkor most engem kidob?
Nem, de viszont látásra – válaszolta, már a számítógépe felé fordulva, nekem háttal.
Isten bizony mondom, semmi sértőt nem mondtam neki. Az voltam, aki vagyok. Őszinte és az igazságot kereső. Kidobás jár érte.

2014. július 23.
Mivel a budapesti ügyvéd eltűnt a jobbfenéken a 30e forintommal együtt, amiről még számlát is elfelejtett adni, egy másik ügyvéd után néztem. (A kétszeri utazásunk a nagyvárosba kb. ugyanennyiben van.)
Megbízást adtam az új ügyvédnek, hogy utána nézhessen a beadványomnak, amit ugyebár még április 23-án postáztam a hatvani kapitányságra, hogy azt ők annak rendje és módja szerint a Bíróságnak megküldjék, de a beadványról azóta sincs hírem, holott a postázás óta eltelt 3 hónap. Az ügyvéd elfaxolta a megbízást, de a Bíróságtól még nem kapott értesítést.
Magyarországon lassan őrölnek a hivatali malmok. Ami elkeserítő, és egyáltalán nem vicces. Azt gondolom tőlünk, az ország tulajdonosaitól, a lakóktól nagyban függ, hogy mit követelünk meg, miféle bánásmódot engedélyezünk azoknak, akikre a döntések rá vannak bízva. Ha mitőlünk szigorúan elvárják a különféle beadási, fellebbezési meg egyéb határidőket (8, 15, 30 nap), akkor viszont is jó volna, ha így működnének a dolgok.
Ez az idegtépő várakozás az egészségemet is emészti. Mondtam is az ügyvédnek, hogy én eddig elvittem ezt az ügyet (azt válaszolta megérti és elhihetem, hogy kevesen vannak, akik eddig eljutnak), de most már rettenetesen fáradt vagyok, össze vagyok zúzva és ha csak rágondolok arra, mi mindent tettek velem a hivatalok, és egyébként sok más ember, akkor azonnal elsírom magam. Kell hát valaki, aki eljár helyettem, mert az összeomlás szélén állok. A teljes igazsághoz itt meg kell említenem (csak, hogy észrevegyük a különbségeket), hogy kétszeri találkozásunk az új ügyvéddel még egy forintunkba se került.
A várakozás azonban irtózatosan nehéz.

2014. augusztus 17.

A héten megérkezett a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság levele. Az első tárgyalás október 30-án lesz. (?)
(Beadványom Bíróságra érkezésének időpontja: június 16. !!!!!! április 23-án adtam postára. Hol dekkolt a levél majdnem 2 hónapig???? EZ IS VÉGTELENÜL ELKESERÍTŐ.)
A levéllel együtt megkaptam a Hevesi R. Kap. „érdemi ellenkérelem” c. 2 és egy negyed oldalas beadványát is. Ennek a lényege rögtön a legelején ott virít:
„Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy a felperes keresetét, mint alaptalant, utasítsa el, és marasztalja őt a felmerült perköltségekben.”

Előzmények magyarázata után, aztán jön - saját szavaimmal, szabadon -, hogy miért is alaptalan az én keresetem, hogy ti. történtek ugyan eljárási hibák, de azt mind Salgótarjánban követték el és, hogy ők arra, hogy azt felülvizsgálják, megkritizálják vagy mi… hát nem hivatottak. Ők meg ebből az anyagból már varázsolni nem tudnak.
Meg is írják, hogy nem is értik én, mint felperes miért nem írtam eddig ez ügyben inkább az ORFK-nak vagy mondjuk az Ügyészségnek, helyette őket piszkálom… szegényeket.
Azt persze elfelejtik, hogy én csak követtem a nekem megírt lehetőségek útját, meg aztán az ORFK elvileg tudott az ügyről, hiszen ők adták Hevesnek.
Hogy mi okból és módon lett aztán II. fokról elsőre visszaminősítve az ügy vizsgálata, és ha így volt, miért nem készült Hatvanban saját nyomozati ügyirat és miért hagyatkoztak az elcseszett salgótarjánira, arról senki nem szól!

Az ember meg leül és néz ki a fejéből, hogy: akkor most mi van?
Csak nem direkt azért intézték így az ügyet a nagy ORFK-nál, mert tudták, hogy így a salgótarjáni elbagatellizálók jó ideig megússzák, vagy tán a bíróság malmait ismerve még el is évül, vagy nyugdíjba megy az, aki elcseszte vagy mit tudom én, mi mindennel lehet még megúszni, és hibákat, esetleg bűnöket elfedni?!

Az ember meg leül és néz ki a fejéből, hogy: akkor most mi van?
Nem derült ki ugyan, hogy hol van az a mindent eldöntő igazi szakvélemény, amelyre a tűzszakértő hivatkozik, hogy a „rendőrségi szakvélemény alapján kizártam a szándékosságot” és a rendőrségi iratba meg azt olvassa, aki olvasni tud, hogy „a tűzszakértő szakvéleménye alapján kizárta a szándékosságot”… szóval egy szakvélemény kerestetik, amely szakértőhöz méltón sorakoztat fel érveket.
De nincs.
Az ember meg leül és néz ki a fejéből, hogy: akkor most mi van?
Nem tudom honnan indult a tűz, nem tudom mitől keletkezett az az átkozott tűz, amitől még a vakolat is leégett a falakról, amitől elégett a lányom és a férfi, akit szeretett, és akiket az életemnél jobban szerettem, akik csodálatosak voltak és egyenként is, de együtt… az leírhatatlan!
És nem tudom biztosan, hogy a holtak ők voltak vagy sem, mert az azonosításra megadottak nem találtattak, de azért azt mondták, hogy ŐK az elhunytak, és engedélyezték a hamvasztást, de most ez az irat még azt is írja, hogy ez ellen mi a hozzátartozók (amikor még vakon hittük, hogy a rendvédelem az REND Védelem és a becsületes embereket védelmezi és nem arra hajaz, hogy minél olcsóbban szakértők és nyomozás nélkül lezárjanak eseteket, melyek akár még gyilkosságok, vagy tán rablások is lehetnek) se tiltakoztunk.

Az ember meg leül és néz ki a fejéből, hogy: akkor most mi van?
És… van hozzá arca, meg bőr a képén… és lemeri írni, hogy mindaz, amit kifogásolok az alaptalan. És, ha még nem elég, hogy gyászolok, hogy nem tudom a történteket sehogy feldolgozni miattuk, és belebetegszem… fuldoklok, éjszakákat két nyugtatóval sem alszom végig, és nappal csak vonszolom magam… szóval ez még nem elég! Még tessék meg is büntetni, mert szólni, mert, a nagy és okos rendőrség ellen, azt merte mondani, hogy szar munkát végeztek, nem derítettek se fel, se ki, hanem inkább és helyette „kinyírták” idegileg a családom.
Nos, ez itt kérem Magyarország.
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nem fontos

(együttérző, 2016.03.01 02:58)

Mi lett az ügyeddel? Lezárták, vagy kiderült az igazság végre?
Mi van veled Ildikó? Nagyon felháborító, hogy ez megtörténhet Magyarországon! Együtt érzek veled!
Szégyenletes, hogy mennyire nem érvényesül az igazság keresése a tárgyalásokon.. Szórakoznak az elkeseredett emberekkel, családok élethelyzetével, akik csak szeretnék a jogorvoslatukat megkapni teljesen érthető módon.

Re: nem fontos

(Ildikó, 2016.03.01 15:47)

Kedves "együttérző"! Az Életem, amikor... hivatalos levelek 3. leírtam a fejleményeket. Folyik a nyomozás, most már nem közigazgatási, hanem büntető eljárásban. Őszintén bízom benne, hogy kiderül az igazság. Máskülönben nem érdemes élni.

ildikob@freemail.hu

(Ildikó, 2014.10.29 13:58)

Elnapolták a tárgyalást az alperes kérésére. Az ügyvédem még nem kapta meg az új időpontot. Csak sírok és sírok.

Re: ildikob@freemail.hu

(Klaudia, 2014.10.30 22:08)

Részvétem a gyerekek miatt! Kitartás mert egy anyának igen is tudnia kell ,hogy mi történt azon a napon és ott.Sajnos ez Magyarország,nem tudom megérteni hogy lehet ilyet csinálni :-(

Re: Re: ildikob@freemail.hu

(Ildikó, 2014.11.01 20:39)

Köszönöm Kedves Klaudia! Valóban nagyon kellene az igazság megismerése. Ez így kimondhatatlanul iszonyatos. Sajnos, hogy "ez Magyarország", mert ezek szerint ilye országot csináltunk, vagy engedjük, hogy mindezt a kegyetlenséget megtegyék velünk azok, akiknek "tele van az erszényük". :'( Rengeteg ember fél. :'(