Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GYÁSZ NEKEM A HÚSVÉT

2013.03.31

 

banatomban--fajdalomban.jpg

 

Március 31.  vasárnap  Etes

 

Hajnali négy, de már ötöt mutat az óra. Anya és Csaba még alszanak, odakinn sötét van, de hallom, hogy esik az eső. Az utóbbi napokban lehullott hó mind elolvadt. Csak nézek magam elé a negyvenes égő sápadt fényébe világított jó öreg konyhára, a torkom szorítja a tudata: Húsvét vasárnap van. A Feltámadás ünnepe.

Mint türelmetlen, hisztis kislány, pörölök Istennel.

 

Tavaly április 8-ra esett e nap és akkor szétporladt a világ… atomjaira esett szét személyiségem, régi énem, és még ma se épült új helyette.

Teremtőm! Bocsáss meg, de a te fiad feltámadása számomra a gyászok gyásza!

És Te? Te nem tettél semmit.

 

Miért is tettél volna az én lányomért, az én Napocskámért, életem egyik értelméért, amikor engedted, hogy saját fiad a válogatott kínzások sora után megöljék?

Amikor a Te fiad látványosan a mennybe emelkedett, az én szépséges, jóságos, kedves kicsi lányom a felismerhetetlenségig megégett… ugye nem várod tőlem, hogy ünnepeljek?

Nem tudom milyen az a világ, ahol az innét eltávozott lelkek élnek és készülnek (ha készülnek) az új születésre. Ma már azt se merem hinni, hogy egyáltalán létezik… Bár… valaminek lennie kell, mert ennek a világnak nélküle nincs semmi értelme.

Ha meg értelmetlen életünk, küzdéseink, munkáink, alkotásaink, szenvedésünk, vagy akár örömeink, ha nem nyúlik át mindez a lelkek letisztult világába, akkor ez az egész egy önmagába visszazuhanó merő értelmetlenség. És akkor Te, Teremtőm… Te sem létezel, vagy ha mégis, akkor Te magad is értelmetlen vagy. Valaki olyan, aki öntelt, aki egész életében csak önmagát nézegeti egy tükörben és a világon semmi más nem is érdekli.

Éppen ez az, amit nem akarok elhinni!

Ezért bízok mégis abban, hogy létezik egy világ, ahol a lelkek tovább, sőt… örökké léteznek. De ha ez a másik világ (mennyire szépen kifejezi ezt a magyar nyelvünk: MÁSVILÁG) semmit nem tesz, hogy a fizikai testben most és itt szenvedő lelkek megvilágosodjanak, bölcsebbek és jobbak legyenek, akkor megint csak nem sokat ér a világ harmóniája.

Mondd meg nekem Teremtőm! Mondd meg, hogy mi értelme volt annak, hogy elvetted reménységem? Miért kellett neked a lányom és a szerelmet, akit fiamként szerettem?

Ha nem Te voltál, akkor miért engeded, hogy a gonosz erők ennyire elhatalmasodjanak? Hatalmad mérhetetlen. Megmenthetted volna őket. Hatalmad által még a két világot is egyesíthetnéd, ha nem is örökre, de néhanap, hogy átölelhessük átköltözött szeretteinket. Ha megölelhetnének minket drága „fénytestükkel” akkor mi itt kitartóbban küzdhetnénk a rossz ellen.

Bármi is az igazság, hogy van, vagy nincs a Te igaz világod… a lényeg, hogy elvesztettem egyetlen ragyogó lelkű lányom.

És te tudod Uram-Teremtőm, hogy ez mit jelent. Te tudod a legjobban. Darabokra tört a szívem, lelkembe ezer tőr fúródott, testem halálra vágyik.

Ne mondd Teremtőm, hogy nem tudtad mit cselekszel!

Te vagy a Teremtőm, akkor tudod, mit alkottál.

Jól ismered az anyák fájdalmát, ha kiszakítod ölelő karjukból magzatuk!

Ki vagy Te valójában, akit mi Istennek nevezünk?

Ki vagy te, aki saját gyermekét szenvedni engedte?

És a lányom?

Hány órán át engedted őt halódni?

Engedted!!!

Mi mástól alakult volna ki drága kicsi szívében tágulat, ha nem éli át a kínok-kínját órákon át?

Mi mástól alakult volna ki tüdejében az én kincsemnek tüdővizenyő, ha nem lassan és módszeresen, és lassan égeti kezeit, lábait valami lélek nélküli lény?

:’( ....

 

Mondd Isten, te még most is azt hirdeted, hogy jóságos és kegyelmes vagy?

Ha nem te tetted… kinek engedted? Ki az, aki túlnő e világ alkotóján? Vagy a világ nem egyedül a te alkotásod? Kivel kötöttél alkut, ha engedélyezve vannak ezek az aljasságok, melyeket naponta is láthatunk?

Emberi elmém nem fogja fel a Te végtelened. Emberi-anyai elmém naponta elég és koromból, hamuból, fájdalommal újra éled, hogy holnap megint átéljem a borzalmat, amit egyetlen lányomnak át kellett élnie.

Miért jó ez neked Teremtő?

És most még csak Húsvét van.

Április nyolcadika egy hét múlva lesz…


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

agnes0721@gmail.com

(Kupcsulik Ágnes, 2013.04.01 00:49)

Kedves Ildikó! Ne hidd, hogy a közöny az oka annak, hogy nem dúskál ez a bejegyzés a hozzászólásokban. Csak nincsenek szavaink. Én elvonultam zokogni, amikor az írásod olvastam, és közben ateista lettem. Nem találjuk a szavakat, de Te, sajnos, már megtaláltad. Nem is akartam írni ide, aztán meggondoltam magam, hogy kiálljak olvasóid, barátaid, ismerőseid mellett, mert biztos vagyok abban, hogy mindenki együttérez veled. Kívánok Neked erőt és kegyelmet!

Re: agnes0721@gmail.com

(Ildikó, 2013.04.03 07:13)

Kedves Ágnes!
Tudom, hogy erre nincsenek szavak, és azt is látom, hogy ha már nem bírom tartani magam hazáig és rám tör az utcán, a buszon, az üzletben - mert egyre gyengébb vagyok és egyre erősebb a lelkem mélyén a kétségbeesés - a zokogás, az emberek nem tudnak ezzel mit kezdeni. Nem is értik. Hiszen mindenfelőlről az jön, hogy: nem kell a gyász... beteg az, aki 1 év után se tudta eltörött szívét összeragasztani... minek a fekete ruha... minek az a sok emlkkép...
Szóval megértem én őket, de megértésemmel együtt is csak az marad a fájdalom, ami volt.
Jól tetted, hogy írtál, mert minden kimondott szó a másik emberben új gondolatokat szűl. Ahogyan most nálam... ismét. Ha nincs a túloldalról visszajelzés, nem tudom meg hogyan hatnak szavaim azokra, akik talán nem is fogták még fel, hogy micsoda kincs, micsoda boldogság már az is, ha gyermekük lélegzetét hallgathatják, amikor csönd van.
Nincs is más célja annak, hogy elmondom az érzéseim, mint az: ti, akik gyerekeket neveltek, szívjatok magatokba minden pillanatot, amit gyerekeitekkel tölthettek. Nincs annál nagyobb vagyon, nagyobb érték, nincs annál fontosabb semmi!
És persze van ennek egy másik célja is, éspedig az, hogy meglássák mások is: sajnos a védelemre létrehívott hatóságok nem minden esetben védenek...
A kegyelettartás, az eltávozottak emléke előtti mély tisztelet, a főhajtás, az alázat és az igazság felfedése...
Köszönöm! És kérlek, ne légy azonnal ateista! Még én sem vagyok az...

senganicz@gmail.com

(Senga, 2013.03.31 23:58)

Ildikó!
Gondolj bele egy pillanatra, ha Te vagy az, aki fájdalmat akarsz okozni valakinek, mit teszel? Megölöd, esetleg előbb megkínzod? Mi lehet a legszörnyűbb kínzás? A legkíméletlenebb dolog amit tehetsz, ha valaki olyat bántasz, akit szeret. Sokáig nem értettem Istent. Hogyan engedhette meg, hogy egyszülött fiát keresztre feszítsék. Szerintem nem engedte, csak nem tudta megakadályozni. Nem igaz, hogy egy az Isten! Vagy, ha igaz, hát a mi Istenünk, a szeretet Istene, a JÓ ISTEN csupán a fele az Istennek, a másik fele a GONOSZ ISTEN. A fényt nem érzékelhetjük árnyék nélkül, a fájdalom is csak „a nem fáj” miatt kínozhat. Nincs Mindenható. Nincs egy sorsirányító, aki elosztja, hogy Téged, engem, bárkit a rossz után, jó érjen, hogy egyensúlyban legyen egy ember életében a jó és a rossz, legyen boldog is és legyen nyomorult is. Nem tudom kire, miért méri az élet azt, amit, de azt tudom, az életünket végig kell élnünk. Neked is van két fiad, férjed, akik számítanak, akiknek számít a szereteted.
Ági

Re: senganicz@gmail.com

(Ildikó, 2013.04.03 06:56)

Ági! Akkor valaki nagyon gyűlöl engem és azért ölte meg a lányom? A hatóságok pedig, mintegy cinkosként, tovább növelve az amúgy is óriási fájdalmat, meggyalázták kicsi életüket, majd kegyetlen halálukat, és elvonultak ünnepelni?
:'(