Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


OLVASÓNAPLÓ

2017.02.22

tulvilagi-szerelem-konyvborito.jpg

Nem igen fog menni ez a tempó, de mindent meg lehet próbálni.

52/1

Ma azt írtam az egyik régi ismerősömnek: "Mostanában keveset olvastam, aztán jött ez a felhívás, hogy olvassunk el hetente egy könyvet. Na – gondoltam – itt az ideje, hogy megváltoztasd ezt a tarthatatlan állapotot. Azt azért nem hiszem, hogy az 52 hét/52 könyv iramot tartani tudom, de ha már a fele sikerülne...!
Kicsi és rövid könyvek persze mehetnek egy hét alatt, de nem vagyok egy gyorsolvasó, meg hát naponta kell menni Csabával az iskolába (autista a fiam, nem tud egyedül közlekedni, problémái miatt magántanuló. Heti 10 órában adnak órákat + 6 gyakorlati órára be kell ülnie. Amíg várom, azért olvasni lehet, de otthon aztán a távollétek miatt sok más egyéb dolog halmozódik fel.) Nos, most az első hetet teljesítettem. 52/1 Enikő (a lányom, akit elveszítettem crying ) polcán őrizte (most én őrzöm tovább) a régi könyveket egy csoportban. Levettem egyet Vértesi András: Mézes hetek 1895-ös kiadás. Egy fiatalasszony naplója. Csupán csak 154 oldalas. A könyvben a Laci még Laczi volt. Az úr, az úgy az mind-mind rövid u-val íródott. A cukros az czukros, a koccint meg kocczint, a nyolc az nyolcz, a pléd meg plaid.
Érdekes volt ilyet olvasni.
Most elkezdtem egy 1897. évjáratú Jókai Mór elbeszéléskötetet, ami szintén kis kötet. Ne hagyd magad a kötet címe. Ő lesz az 52/2.
Szép napot!

52/2

Jókai Mór: Ne hagyd magad (1897)

A címadó novellán kívül a kötet tartalmazta még:

- A jedikulai rab c. elbeszélést

-  Boszniai huszárkaland címűt és a

- Keleti regékből a MAHADI c. novellát.

A címadó novella nagyon jól indított. Már az első oldalon olyan szavakat használt, melyeket az értelmező szótárból kellett kikeresnem. 

Pl. Ilyesmi: … a rizalitját ékesítő terracotta nymphaalakokig…

…térdelő ergonádok, görnyedő karyatidák…

… nincs hiányosság korinthi oszlopokban, a kapu fölött renaissancskori gypszangyalkák tartják a czimervértet.

Lebilincselő tájleírással indít. Mint például:

…kidült-bedült palánkkal bekerített telket, télvízben megzöldült kőhalmazok fedik, azok közt korhadó épületfák vannak egymást támogatva, s üres mészvályúk tartják a beléjük hullott eső-vizet; mind annak a tanujelei, hogy valaki építeni akart oda valamit, de beletörött a kése.

A tájleírás után jönnek az emberek külalakjainak bemutatása, majd jön a fekete leves. Az egész történet pénzügyi körbetartozásokról szól, ahol is csak a bankárok menekültek ki gazdagon a helyzetből minden további szereplő, legyen az uzsorás, kölcsönt felvevő, vagy bankbetétet elhelyező tönkre ment.

Az volt az ember érzése, hogy Jókai a történetét tegnap írta.

A második novella egy boldog házasság végét írja le, ahol is megjelenik egy csábító, aki mellesleg válogatás nélkül minden férfit elbolondít, mint a görög mitológiában a szirének.

Az apja intelmeire nem figyelő férfi is elég idegesítő jelenség volt a harmadik novellában.

Mindent összevetve kicsit csalódott voltam, mert Jókai a leíró részeknél sziporkázott, még némi humora is előbukkant, de a történetek leírásánál, a párbeszédeknél már kissé botladozott. Mintha nagyregények vázlatát olvastam volna összefoglalva. Érdekes volt ezt így megtapasztalni.

Ettől függetlenül azért tanított is, amiért hálás vagyok.

Sajnos azt nem tudtam kideríteni, hogy az elbeszéléseket valójában melyik évben írta Jókai Mór.

 

52/3.

2017. január 29.

Én sajnos lemaradtam, de írtam is, hogy nem tudom tartani a heti egy könyv iramot. A 3. és a 4. hét könyve ugyanaz. Carrie Hope Fletcher: Túlvilági szerelem (Nem szerettek még így). A kislánykám áprilisban lesz öt éve, hogy "átment" de én azóta minden évben Karácsonyra veszek neki valami ajándékot. Jelképesen, de ott van a fa alatt mindig neki is egy ajándék. Amikor megláttam a könyvet a kirakatban, azonnal tudtam, hogy ez lesz az ő ajándéka.  heartAkkor nem volt nálam pénz, és amikor a boltba egy hét után visszamentem már elfelejtettem a könyv címét. Félórán át kerestük mindkét eladóval, amire meg lett. Most a kislányom helyett Valach Enikő  hearthelyett ezt a könyvet olvasom. Érdekes, amit érzek: azt szeretném, ha a könyv soha nem érne véget.

 

Február 14.

A könyv persze véget ért. A többiek már a 7. hétnél tartanak a 7. könyvvel, de én ezt az iramot nem tudom tartani. Már csak azért se, mert csapongok egyik könyvtől a másikig. Nem tudom ez most jó, vagy rossz, de egyszerre több könyvet is olvasok (nem szó szerint egyszerre smiley  persze) úgy, hogy hol az egyiket, hol a másikat veszem elő, amelyikhez éppen kedvem van. Ha így vesszük, akkor én is tartom az iramot, bár sok befejezetlen könyvvel. Így ni!

52/4

Sajnos tavalyról elmaradtam egy ismerősöm tervezett könyvének az olvasásával.  Rendesen bekötötte, és arra kért mondjak véleményt. Valamiért a felénél abba hagytam és azóta nem volt kedvem folytatni. Szegény várhatja a véleményem, én itt csak szégyenkezni tudok, amiért meg se mukkanok.

52/5

Szintén tavaly kezdtem el Szepes Mária: Szómágiáját, de z nem egy olyan kötet, amit úgy lehet olvasni, mint egy regényt. Ízlelgetem, amikor elmélyülten kell a világban léteznem és csak akkor veszem elő, amikor a mágia közelébe kerül a lelkem.

52/6. 

Szintén az előző évben, decemberben vettem meg Elden M. Chalmers könyvét Az agy csodálatos öngyógyító képessége a címe. A kötetet édesanyámnál hagytam, hogy olvasgassa, és végre higgye el, nem én találtam ki, mennyire sokat számít, hogyan gondolkodunk az életünkről. Minden pénteken megyünk anyához, ott vagyunk nála szombaton is és én csak szombaton hajnalban olvasok a könyvből. Jegyzeteket is készítek, mert ez egy olyan könyv, amiből írni kell. Mit is? Hát pl. ezt: „Meghatározza kapcsolatunk minőségét, ha odafigyelünk a másikra, és ha együttműködünk vele. „ Előítéleteinket el kell hagyni és arra figyelni, amit a másik valójában érez és nem arra, hogy nekünk mi a véleményünk róla, vagy az eseményről.

Ez utóbbi vélemény éppen harmonizál azzal, amit az

52/7.

könyvben is olvastam, pedig az a Betty Edwards: Jobb agyféltekés művész című műve, ami a kreativitás fejlesztésének ösztönző, gyakorlatias kézikönyve. Úgy tanít rajzolni, hogy igazából „LÁTNI” tanít és másként gondolkodni a világról. Azt mondja a rajzolónak, vagyis a művésznek el kell kerülnie, hogy szóbeli véleményt alkosson a rajza témájáról, ne legyenek előítéletei, ne tudjon semmit. „Ha a művész (vagy gondolkodó) könnyelműen véleményeket, ötleteket, következtetéseket fogalmaz meg vagy „címkéket” ragaszt a tárgyra (amit le akar rajzolni) abból nagy bajok lehetnek; az is megeshet, hogy a téma vagy probléma megoldása örökre kicsúszik a kezéből.”

52/8.

És akkor még nem vettem száma, hogy Csabám, az én autista tündéri fiam minden héten kétszer olvas fel nekem Szabó Magda Abigéljéből, amit természetesen oldalanként megbeszélünk, és arra tanítom, hogy az olvasottakat egészen röviden, a lényeg kiemelésével hogyan lehet összefoglalni. Ezt minden esetben egy füzetbe le is diktálom neki. 

Ha így tekintek az olvasmányaimra, akkor nem is vagyok annyira lemaradva. Ugye nem? smiley

Február 22.         

az-agy-csodalatos.jpg         

Utána néztem a naplómban, és kiderült, hogy nem decemberben, hanem október 13-án vettem a könyvet, amely az agy csodálatos öngyógyító képességét taglalja.  A mai könyvárak mellett az 1350,- Ft igen barátságos ár volt. Csaba iskolájában árulta valami alapítványi aktivista. Az írója Elden M. Chalmers pszichológus és lelkész is egyben. Gondoltam, ez aztán az izgalmas kombinációja a tudományos világnézetnek és az Istenbe vetett hitnek.

Több szempontból is érdekelt ez a „viszonya” a különböző világnézeteknek. Egyrészt a főiskolán határozottan óvtak bennünket attól, hogy a tanácsadó üléseken, a racionális megoldások mellett bevonjuk az Isten-hitet, ami nagyon sok esetben egyszerűen kivitelezhetetlen volt, mert ha kerültük, akkor úgy tűnt, hogy nem vagyunk igazságosak.

Másrészt rengeteget hallani, olvasni arról, hogy a gondolat hatalom, meg a gondolkodásunk mennyire nagyon befolyásolja életünk alakulását.

Harmadrész magam már kevésnek éreztem önmagammal szemben, hogy iszonyatos lelki gyötrődéseimnek valahogy véget vessek, vagy legalább némileg enyhítsek a mindennapos hajnali felriadások kínján, és a nappali sírógörcsökön.

Az író több tudóstól, agykutatóktól is idéz. Többször kerültem olvasás közben egészen közel a filozófiájához. Ilyen volt az is, amikor arról beszélt, hogy tapasztalatok révén tanulók vagyunk. Emlékeink révén fel tudjuk idézni a tanultakat és azt javunkra tudjuk fordítani.

Kalandnak nevezi az életet. Ezt határozottan állítja, nem csak úgy sugallja. Olyan kaland ez, amelyre nekünk is van hatásunk, hiszen agyunk rendkívüli. Örömre, alkotómunkára és más lények szeretetére kaptuk.

Ezt olvasva azon kezdtem el mélázni, hogy az író vajon tudatosan felejtette-e ki a bánatot, a fájdalmat, ezek megtapasztalását, vagy csak véletlen, hogy ezt nem említi a felsorolásban. A könyvbe aztán kibontakoznak az érvek, a miértek.

A jó tanácsokkal teli oldalakról, hol a tudós, hol meg a lelkész szól hozzánk egészen zavarba ejtő módokon is.

Arra figyelmeztet, hogy legyünk tudatában annak, bármi, ami megkísérthet azon mi magunk is képesek vagyunk uralkodni, nem vagyunk kiszolgáltatva, a jót, vagy a rosszat, mi választjuk. Képesek vagyunk leszokni rossz szokásainkról, kordába tudjuk tartani vágyainkat, ösztöneinket, érzelmeinket.

Ezt tetszik.

Sokszor mondtam már az életem során, hogy baj akkor van, amikor az emberek azt hiszik magukról, hogy erőtlenek.

A könyv végén aztán a fájdalmas dolgokra is megoldást kínál az író, annak is a lelkész mivolta.

Igen, fájdalmainkat, kínzó emlékeinket jelentős részben szeretteink elvesztése miatt éljük meg. Vannak dolgaink, melyeket bűnként könyvelünk el, hanyagságként, lustaságként, furdal minket miatta a lelkiismeret, de ahogy az ima is mondja: a megbocsátás a megoldás.

Veszteségeink feletti fájdalmunkat a Teremtő Kegyelmére kell bíznunk.

Fájdalmas dolgok ezek, melyek szüntelen háborognak. Ne tegyünk úgy, mintha nem fájnának emlékeink – javasolja a pszichológus-lelkész – hanem fogadjuk el a szenvedést, de forduljunk vele mennyei Tanácsadónkhoz. Ő tisztában van azzal, hogy mi mennyire sóvárgunk a megnyugvásra.

Szép gondolatok, igazán jó tanácsok vannak a kötetben, de csak azoknak javaslom olvasásra, akik toleránsak az ideológiai sokféleséget vegyítő elméletek iránt. Egyébként háborgató, vegyes érzelmeik nem fogják engedni, hogy a kötetet végig olvassák.

Én magam kértem a mennyei heartTanácsadóm, hogy segítsen lehűteni az igazságtalanságok miatt háborgó lelkem, segítsen meglelni a kislányom igazságát és a megkínzóját, a gyilkosát tegye börtönbe egy életre.

Remélem, Kegyelemben részesülök, mivel már csak a túlvilági hatalmak igazságosságában bízhatok, mert az evilágiak kegyetlenül elbántak velem!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.