Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szépséges Tündérem, édes Enikőm!

2016.06.09

2015. 06.08. szerda

Hiába voltál szép Drága Napocskám! Hiába voltál jó, mosolygós, megértő, őszinte és becsületes… akkor is elveszejtett egy szőrös szívű gonosz… a hazug szemétre való!  Tán nem szabadna így beszélnem. Tán sajnálnom kellene, mert lehet az anyjától nem kapott kedveset. Akkor most az anyját hibáztassam, amiért gyilkos nőtt a keze alatt?

Ki felel azért, hogy aljas tette rejtve maradhatott?

Ki a felelős azért, hogy 50 hónapja nappalaim kemény, embert próbáló tartás, hogy csak este omoljak össze, mint a kártyavár?

Ki az, aki lehetővé tette, hogy mocskos vágyait tovább elégíthesse a gyilkos, aki elvette életem értelmét?

Ki? Vagy inkább kik? Kik azok a bűnbe esettek, akik ezt tették és mellette, akik statisztáltak, és kik, akik ilyen embereket felneveltek? Kik azok, akik szó nélkül tűrik, hogy mindez esetleg máskor is megismétlődjön? Vagy ismétlődött már?

♥ ∞ ♥

Hiába minden.

Hiába voltál szorgos-dolgos, hiába volt már öt szakmád Drága Kincsem!

Hiába volt a kreativitás, a kiváló szaglás, a mindenhez értő, a kíváncsi… hiába az Ember, hiába a Tündér, a Kincs!

Hiábavalónak tűnik most már minden igyekezeted (az enyém meg pláne), hogy a világ egy ragyogó virághoz hasonlatos legyen.

Hiába a szelíd kérés az Égiek felé, hogy legyen az én kicsi lányom is a barátnőihez hasonlóan egészen boldog, és ne sírjon a vállamon, hogy őt senki nem szereti, mindenki mellőzi.

Hiába voltak a percek, az órák, a napok és hónapok!

Hiába gyötört aggódás, és áhítat, féltés és csodálat!

Elvitte valami fekete lelkű az egész életünk, aki még ma is gondtalan éli az életét, és bármikor megállíthatja egy-két másik jóságos szívét. De kinek a kedvére való mindez?

♥ ∞ ♥

Hiába volt minden. Hiába ma is.

A kedvességet feledik, a munkát is, a hereséget… mindent mit ember tesz, a porba hull.

Egy napon mindent, mit alkottunk belepi a fű, átszövi az inda, vagy kiégeti a nap és porrá válik minden és árnyékok nélküli lesz a Föld.

Minden elenyész, ha élünk, akkor is, és akkor is, ha halunk.

Tán csak, ha létezik, a Világegyetem Könyvtára őrzi meg a történések menetét, de annak is hiábavalósága van, ha értelem nem kutakszik polcain.

♥ ∞ ♥

Tán soha többé nem lesz elme és nem lesz emlékezet, aki felidézi, hogy voltál Drága Kislányom!

Ki fogja lelki szemeivel látni drága szépséges lábadnak a nyomát Kicsikém? Azt, amit elvett a gyilkosod, az életed, a lábad nyomát édesanyád áldja minden napon, és retteg, hogy a feledés mélységes kútjába teszik ideje korán az emberek a te csodás létezésed.

♥ ∞ ♥

Ó te Föld! Te éltető, élő, lélegző bolygó, levetsz e minket a hátadról? Érdemlünk-e kegyelmet, amikor a többség hagyja, hogy kevesek rombolják a teret, az időt, és gyilkoljanak minden élőt? Jézuson kívül valóban csak a tömeggyilkosok érdemelnek hírnevet? Érdemlünk kegyelmet, amikor némaságunk az erényünk?

♥ ∞ ♥

 

Április 18.  hétfő

 

Enikő születésnapján

heart

Kereslek szüntelen, mint bolygó körül vándorló hold.

Hol vagy, hol?  Mivé lettél, mondd?

Hol keressem puha kezed?

Hallom még valaha lépteid neszét?

Elszállt minden… az évek is, mint költöző madár,

Az évek, s a madarak is mind… tűnő látomás.

Oda vágyom hozzád, a képzelt fehér fénybe,

oda abba a szédült messzeségbe,

hol égig érő hegyek nyúlnak

oda vágyom hozzád ölelésre.

Oda vágyom, hol nincs irigy és gonosz,

hol a szív és a jóság honos.

 

Szemed kékje igéző varázs volt,

hangod meleg, puha sál,

azon a csodálatos reggelen, mikor eljöttél hozzám.

Azon a felejthetetlen reggelen te lettél a Kincs,

Te lettél a ragyogás, gyönyörű, édes Napocskám!

(Salgótarján, 2016.)

dscn1585.jpgSzületésnapodra készítettem neked ezt a tortát Etesi mamikánál a hétvégén. Szeretlek édesem!

 

2016. április 8. péntek

Napocskám! heart

Kell a világnak a jóság, a megértés. Hozd vissza hát, és szórd szét mosolyod, ahogy régen tetted!

Négy éve már, hogy nem láttalak Enikőm! Érzékszerveim, mint egy kórus, együtt vágyva kiáltják a hiányt… a hiányod.

Drága Kincsem, véremből vérem, húsomból húsom!

Három óra ötvenegy van… négy éve ilyentájt lángolt a ház… most van.

Emlékezem. Nem feledlek. Nem engedem, hogy por üljön jóságról szóló életed emlékére.

Időn és téren át érzek…

Semmit se mos el az Idő, sem ha kerék, sem ha kút, mely a végtelenbe vész. Minden élénk, most zajló… minden most van és soha nem volt. Nem múlt a marcangoló, nem múlt a láng, nem múlt a kínzó…

Szívemben érzem a fájdalmad… iszonyatod. Peregnek tudatomban tán soha nem is létezett képek, és szemem rémülten tekint a képzelet mozijára, ahol emberek aláznak, gyaláznak ölnek téged… hallom sikolyod, könyörgésed, érzem gondolataid, hogy értem kiált tudatod… anya!!!!  Most.

Most és most… mindig, mindörökké most.

Most szüllek, most temetlek, most ölellek először és utoljára, most dajkállak, szeretlek, most tanítalak, simogatlak.  Most hajtod ölembe fejed, látom, érzem aranyló hajad.

Minden egyszerre van… most.

Reszketek. Feltartóztathatatlanul reszketek, mint alkoholtól elvont beteg.

Úgy vágyom a fényedre, mint kazamatában eltévedt kutató.

Napocskám! Tündérem! Kell a világnak a lelket tápláló szépség. Hozd vissza hát, és emeld megint szerető tekinteted ránk, hogy száradó életvirágunk feléledjen!

 

 

dsc_0172.jpg

A 2011. évi Hungaroconon fotóztál a géppel, amire hónapokig spóroltál.

2016. február 7. vasárnap

 

Szépséges Tündérem, édes Enikőm!heart

Azt gondolom… én azt hiszem, minden élet különleges. Minden élet minden napja. Nem a holnap… a ma. A most.

Az, hogy: Hogyan mosolyog a gyermekem. Mit mond a párom. Mi zajlik a nagyfaluban, a házunkon túl, vagy a hazánkban… és mit látok az égen, ha nem felejtem el, hogy oda is fel kell néznem és nem csak a földet bámulom, ahogyan sokan… mert lesütötték a szemüket. Vagy ő maga, vagy valaki az ő szemét… is.

Azt gondolom Édes Kislányom, hogy a Világegyetem telis-teli van energiával, ami mindenkié. Csakhogy vigyázni kell! Nagyon. Minden erő és energia (a tárgyak is energiák, mert bennük is energia van jól becsomagolva) felhasználható jóra (alkotás, teremtés) és rosszra (rombolás, pusztítás). Miféle energia volt, miféle erő által irányított volt… (?) … az a kéz (?) … az az eszköz (?)… amellyel elvették az életenergiádat?

Tőlünk függ, hogy azt a mérhetetlen és láthatatlan energiát, amely, mint burkoló és kitöltő anyag mire használom. Arra használom, hogy a gyermekeim igazsága előbukkanjon a hazugságok alól. Lelkem arra vágyik, hogy az igazság, az igazságosság és a szeretet otthonra találjon világunkban.

Ahogy Goethe mondta:

 „Aki nem látja be micsoda gyakorlati megkönnyebbülés az igazság, szívesen gáncsoskodik, hogy valamelyest megszépítse saját téves, fáradságos ügyködését.”

 

A tudás, amit megszerezni még képesek vagyunk, az mind minket szolgál, és azzal tehetünk a többiekért. Közös az energiaforrásunk, közös erőből táplálkozunk a közös érdekeinkért.

Azt hallottam, hogy amikor meghal a test, és a lélek visszakerül országába, két kérdést tesznek fel neki. Egyik, hogy az élet örömet okozott e neki, a másik, hogy okozott e másoknak örömet.

Drága Kincsem! Örömet okozott neked az élet? Tudom, hogy igen. Még akkor is, ha sokat sírtál. De akkor vették el tőled az életet, amikor a legboldogabb voltál.

Mindent elvettek tőled.

És mindent elvettek tőlünk is, amit nekünk Te adhattál volna.

Szerencsétlen koldusokká lettünk sokan.

Nem lehetek boldog, amíg te nem vagy boldog. Kell az igazság.

Drága Szerelmetes Kicsikém!

Úgy látom magunkat, ahogyan álltunk a konyhapultnál az utolsó percekben, mintha fénykép készült volna rólunk. Úgy nézzük a pult bordó felületét, mintha onnan kellene olvasni, amit mondunk.

Úgy álltunk ott – most már tudom -, mint két barát, akik nem szeretnek búcsúzni, mert hiszik, hogy a búcsú nem örökre szól… valahol a végtelenben egy napon ismét találkoznak majd.

Úgy öleltelek meg Kincsem, mint aki megbocsájt, de azért kicsit mintha még haragudnék, amiért el fogsz hagyni.

Az volt az utolsó ölelés. Akkor, negyvenhat hónapja.

Most már bánom, hogy nem állítottam meg akkor és ott, az időt… bánom, hogy nem figyeltem attól is jobban… bánom, hogy nem kértem a Teremtőt, hogy halnék meg azonnal… hogy nem mártottam a szívembe kést…

Késő.

 

dscn1457.jpgEnnyi maradt a vágyott fényképezőgépedből kincsem. De őrzöm. broken heart :'(

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.