Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TIZENHÉT...

2013.09.08

az-alazathoz-kep.jpg

Salgótarján, 2013. szeptember 8.

 

Drága Napocskám!

 

Hiányzol.

Hiányzik a szemed ragyogása, a hangod csendülése, melyek úgy gyógyították a világ közönyének láttán megfáradt lelkem, mint ahogy zöldül a rügyből fakadt levél, ha esőt vált a napfény.

Nélküled, a magány magja, mi bennem legbelül kihajtott, kívülre terebélyesedett, tüskét növesztettek ágai, már csak mögüle nézek a tébolyult világra.

Veled sikoltok minden napon… hol némán, hol meg az Égig.

Isten kapujában térdeplek minden órában, koldulva egyetlen biztató szót, egyetlen pillanatot, egyetlen hajszálnyi reményt, hogy Veled lapozhassam az Élet- Könyvét.

 

 

A Te édesanyád.