Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Verses prózák

2018.09.06

2009-aprilisa---maconkai-to--33-.jpg(Fotó: Valach Enikő)

2018. szeptember 5.

Éteri messzeségbe ballagnak sorba, ifjúságom tanúi.

Mintha eme korszakom sose lett volna. Elvitték messze, abba a titokzatos világba rólam szóló emlékeik.

Ahogy fogynak a tanúk, a létezésem emlékeit őrzők, úgy leszek foghíjas pazl. Egy kiszolgáltatott senki, aki sosem volt, csak álmodta valaki.

Tükörbe nézem egyre homályosodó, hervadó arcom.

Meggyorsult velem az Idő. Sietek utánuk?

 

2018. szeptember 2. 

Meghalni volna jó. Csöndes némaságba burkolni ezt a testet, hogy többé már ne lázongjon igazságért, jóságért, simogatásért.

Örökre elhallgatva elbújni porként falevelek mögé, pataknak vizébe hullni esőcseppek ölelésében, hogy ne halljam többé hazug szavak tengerét.

Meghalni volna jó…

De jaj! Mit szólna a fiam, ki nem hazudott még?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.