Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Beépített ’krém’-program

2010.05.19

Nem tudom honnan jönnek az ilyen se eleje, se vége címek, holott semmi közük nincs a bejegyzéshez. Talán így mutatja az elmém, hogy nincs minden rendben a toronyban. :) De ilyenkor leülök és beugrik egy szó, vagy kettő és tudom róla, hogy annak kell a címnek lennie. Talán ez valamiféle belső vezérlés, mert a címszó adja meg majdan a keresési feltételeket, s lehet, hogy pont egy ilyen „véletlen” folytán talál valaki rá, egy cikkemre, aki pedig valami egész mást keresett. Kombinálok – nő vagyok – vagy rátapintottam a lényegre, de ezt meg úgy sem tudom meg…

Noh, hát miről is akartam írni? Nem tudom, de most van késztetés bennem, s ezért nagyon hálás vagyok! Napok óta nem volt még egy apró szikra sem az ujjaimban. Igaz írtam egy röpke cikkecskét, de ez nem olyan. Ez vezérelt, ez ihletett, ez kedvvel és örömmel megy. Már átállítottam a Wordben is a színt fehérről, kékre, hátha úgy jobban megy – szemkímélőbb. : )) Tényleg jobb így. Hiányzik már a kék. Hetek óta, csak szürke, és fehér színeket látok, ha kitekintek az ablakon, vagy megyek a dolgom után. Borongós mindenki hangulata, nem is csodálom, nem ehhez az időhöz szoktunk hozzá. Ezért sem mentünk még Nagy-Britanniába, mert ott besavanyodnánk, mint a régi csalamádé a kamra hátsó polcán. Most is… borult, szél fú, eső készül. Olyan jó, már rég esett! Na de szarkazmus, hess el veled! De nem tudom elnyomni magamban ezt a belülről feszítő depressziót. Persze nem kóros, csak időleges, de már mindenki csak erről beszél. Szerintem ez az idő, nem a véletlen összefüggések eredménye. Biztos nagyrészt szerepet játszik benne az elmúlt évtizedek morális lejtőn lefelé tartó emberisége is, de komolyan, már azaz érzésem, hogy direkte alkotnak valakik ilyen időjárást, hogy az emberek maradék életkedvét is eltiporják. D-vitamin nuku! Feltöltődés nuku!

Ma ahogy ballagtam hazafelé az egybefüggő szürkésfehér fátyolfelhőkön átderengő napfény, szinte csípte a szemem. Közben kitartóan fújt az őszi szél, így május vége felé. Ez nem normális állapot! Jó! A tavalyi sem volt az, amikor áprilisban a rally-n leolvadt rólunk a melegítő a hőségben. A két véglet. Büszkék lehetünk magunkra, elértük már rég, – hogy nem csak egymást – de a Földet is kicsináltuk. Az ember már gondolkodni is alig tud ebben az időben. Nincs kedvem semmihez. Megy a nap, teszem a dolgaim, de ami nagyon fontos lenne azt folyton csak félreteszem. Kép

Elég a nyomi hangulatból, be is szúrok egy képet, amin legalább színek vannak! : ))) Bár a nap itt sem süt…

 

 

 

 

 

 

Na tessék az ihletem el is úszott az idő kibeszélésével. Ez ismét egy ilyen nap. De legalább írtam valamit, a valami is több, mint a semmi. : ))

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.