Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Békaugrás

2009.06.15

Nem is tudom, hogy miért ez a cím. Ez csak úgy jött. Pedig szegény békáknak köze sincs szerencsére az emberek érzéseihez, érzelmeihez. Rájöttem már, hogy nagyon sok mindenben változnom kell még. Rengeteg tanulnivalóm van az életben. Főként, ha arról van szó, hogy hogyan viszonyuljak a kapcsolataimhoz. Nevetnem kell, mikor arra gondolok, hogy mennyire más erkölcsi morált követek én, mint a többség. Kikerekedik a szemem, amikor rádöbbenek, hogy mennyire vak és elhamarkodott voltam bizonyos esetekben. Hogyan is tudnánk Képmegfelelően megítélni egy helyzetet? Hogyan lehet visszatartani a bennünk feszülő indulatokat, hogyan lehet a másik fejével gondolkodni? Hogyan éljünk és szeressünk helyesen, úgy, hogy közben ne menjen rá az életünk és a józan eszünk? Sokszor úgy érzem, hogy jobb nekem egyedül, mint egy életrekelt pokolban, amit sokszor saját magam fűtök. Azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel, azt hittem csak én vagyok olyan ütődött, hogy ha hiányzik valaki, akkor sokszor nem haladok a dolgaimmal. Aztán ma beszélgettünk a barátnőimmel. Elmeséltem nekik az elmúlt napok hülyeségeit. Mivel már volt időm átgondolni, és átrágni mindent, rájöttem, hogy én vagyok a hibás. Hiba is lenne mások fölött pálcát törnöm. Szóval elmeséltem, hogy mennyi butaságot tettem az elmúlt napokban és barátnőm elmesélte, hogy ő ugyan így volt ezekkel. Hogy egyszerűen leblokkolt olyan helyzetekben, amikor a volt párja valahol máshol volt, hogy rágta a körmét és másra sem tudott gondolni. Hogy azért nem akar szerelmes lenni, mert az sokszor jobban fáj, mint az egyedüllét. Hogy azt akarja, hogy őt szeressék jobban, mert akkor nyugodt lenne az élete. Egy picit megnyugodott a lelkem, mikor ráeszméltem, hogy nem vagyok egyedül a 100%-ig hasonló gondolataimmal. Annyira nyugodt volt az életem, amíg nem engedtem senkit közel magamhoz. Rendesen aludtam, tettem, amit tennem kellett. Jó lenne, ha megtanulnám kezelni saját magam, ezekben a helyzetekben. De vajon, hogyan is kerülhetjük el azt, hogy szerelmesek legyünk? Mit kell tenni azért, hogy mi legyünk bolondulásig szeretve? Legyünk, hidegek, tartózkodók, hazudtoljuk meg saját magunkat?
Nem igazodom ki, a mai világ eltorzult, érzelmi tükörképén. Belenézek és csak csomókat látok. Komolyan, ehhez képest a Gordiuszi csomó kispályás óvodás
.
Még így a kedvenc felületemen is nagy munka lenne levezetni mindent példákkal tűzdelve. Hisz ahány ember, ahány kapcsolat, annyi megoldás. S, ha így nézzük, akkor a lehetőségek száma végtelen. Talán azt kéne elsősorban megtanulnom, hogy bennem mi lakik. No igen ám, de ezt hogy tegyem meg. Hisz akkor is olyan mélyre kell ásni magamban, hogy ki tudja, hol bukkanok ki, ha egyáltalán megélem a végét.
Ha jól belegondolunk, akkor igazából egyszerű a megoldás. Elengedni az önzésünk jó részét, nem félni, s nem félteni és engedni, hogy megtörténjen.  Nem azon merengeni, hogy mennyit adhatok ki magamból, hogy nem baj-e, ha korán van még a kimondásukhoz, ha tudatom a másikkal, hogy épp mi van bennem. Folyton figyelni kell arra, hogy ha valamit kimutatok, akkor már biztos nem leszek olyan érdekes. Vagy csak tényleg ennyire nehéz manapság egy ideális társat találni, vagy csak mi lettünk ennyire önzők? Vagy, csak félünk, mert sok rosszat tapasztaltunk? De, ha folyton félünk, akkor nem is lehetünk soha boldogok.
Nehéz, nehéz. Főleg úgy, hogy soha nem voltam egy igazán megfontolt ember. Bele a közepébe, add uram, de rögtön. Nem vagyok képes várni, nem vagyok képes kivárni. Pedig úgy tűnik ez nagy hiba. Jah, és már sokadszorra kaptam meg, hogy „túlkomplikálom a dolgokat”. Nos ebben is van igazság. Tényleg komplikálok, pedig megtanulhattam volna, hogy szükségtelen, mert a férfiak, ahhoz túl egyszerűen gondolkodnak – bocs srácok. Nekik a fekete, az fekete, a fehér pedig fehér. Nálunk, csajoknál ez nem mindig igaz. Az egyik percben fekete, a másikban fehér, de ki tudja, lehet, hogy végül kék lesz. : ) „Túl” gondolunk mindent. Túl sokat, fölöslegesen. Pedig, ha megtanulnánk oly egyszerűséggel élni, mint a férfiak, akkor nekünk is könnyebben mennének a dolgok. Jó, persze nem akarok mindent a pasik nyakába varrni, az nem lenne tisztességes. Mert velünk sem egyszerű az élet. Sőt. A nőknek, csak vissza kell fogni az agyuk forgását, de a férfiaknak az a kemény feladat jutott, hogy megpróbáljanak belelátni egy nő fejébe.
Tanulnom és okulni kell a hibáimból. Igen. Ez a megoldás. Át kell gondolnom az eddigi hibáimat és nem szabad többé elkövetnem azokat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.