Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cím nélkül is...a Magyaroknak szól

2009.02.06

Álomvilágban élek, vagy csak én vagyok egy álom.
Valaki engem álmodik a világba, valahonnan messziről, a hősök korából.
Talán tudta, hogy mivé lesz a világ. Tán sejtette, hogy kiveszőben van a bátorság.
A becsület, a név, a vér és a kar haragja sújtott egykoron, ma már bűnözéssé fajult eget verő fájdalom.
Emlékezni őseinkre nem tudunk, mert szorító vasmarok tartja bilincsben akaratunk.
Pedig, ha föleszmél a szív és a lélek dallama, könnycseppek gyűlnek s dagadnak patakba.
K
iállni a nép elé s kiáltani mit a bátor lovagok:
A hazámért, a népemért élek s meg halok!
A tömeg ereje az összetartás, ezt próbálják szétzúzni tüskés kalapáccsal,
satuba szorított, álnok hamis szavakkal,
ők élnek vígan s mulatnak,
zenéjük a gyermekek sírása, repetájuk a felnőttek bukása.
Azt hiszik, hogy e nép halott,
de mutassuk meg nékik, hogy az ősök bátor és nemes vére még ereinkben csörgedezik!
Ne hunyjuk be a szemünk, s ne fogadjuk el sorsunk,
ha egykoron apáink így tettek volna, ma már népünknek híre-hamva sem volna.
Miért ők kiálltak, mi a sarokba dobjuk, szégyelljük saját származásunk és honunk?
Az a hazaáruló ki nem tesz semmit, csak elfogad, és akár a birkák egy sorban halad. 
Feledjük el félelmeink, s ne keressünk kifogást,
ébredj drága népem, ha szeretnél folytatást!

 

~Inuaras~Nefisil~

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.