Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Földanya nagy bánata...

2010.08.07

Most telt be nálam, a nem szól szám, nem fáj fejem pohara. Úgy gondolom véleményem építő jellegű kritika lesz, s meg is próbálom ilyen módon előadni a mondandóm, még akkor is, ha közben eléggé felszalad nálam a vezérhangya.
Először is a szomorú tények. Rohanó és nemtörődöm világban élünk. Egy olyan világban, ahol kihaltak a valódi értékek. Egy olyan világban, ahol nem számít más, csak az „Én” mítosza. Egy olyan világban, ahol nem figyelünk, se egymásra se a környezetünkre. Egy olyan világban, ahol már nem tanítják jó dolgokra a fiatalokat, vagy, ha van is még valaki, aki megpróbál harcolni az ifjú elmék megmentéséért derékba tört akarattal fog hamarost a sárban ülni. (Ne így legyen!)
Egy olyan világ jött el, szép lassan, belopózva a mindennapok sima folyamába, ami nem jó. Változik minden, mondják. Már nem az a világ van, ami rég volt. Ez a 21. század, ez más, mint az előzőek. Ezt kell szeretni, ebben kell élni, és el kell fogadni azt a fajta erkölcsi és társadalmi morált, ami van. Hisz úgy sem tehetünk ellene semmit, mert a többségnek jó így ahogy van, sőt mi több még élvezik is, hogy így élhetnek.
Szerintem ez úgy ahogy van, butaság – és még finoman fogalmaztam. Az elfogadás nem ott kezdődik, hogy elfogadom a rosszat, és szeretem a rosszat. Csak, hogy egy tőlem bölcsebb ember szavaival éljek: „Nincs hazugabb szó, mint az elfogadás! Egy kertet sem fogadok el ha gazos, ha teli van szeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás, és büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek: gondozom. Mert "fölfelé" látom! És oda akarom emelni, ahol látom. Ez nem örökös elégedetlenséget és bírálgatást jelent, hanem a szív szemének a természetes igényét.” <Müller Péter>. Remélem kiérezhető belőle a lényeg.
Nos, hogy mit is akarok ezzel elmondani? 

Jó pár hónapja járok már futni a kemerovósi pályára. Azóta csak egyre romlik az állapota. Az, hogy a kerítést lassan megeszi a rozsda és itt is- ott is foghíjas, csak egy dolog. Az, hogy a salakból már csak a pálya közepén látszik valamennyi, – bár ott is elkezdett szépen burjánzani a gyomfűből álló tenger – megint csak egy dolog. Igaz, minden lépésnél figyelnem kell, hogy ne lépjek buckára, aminek következtében sokféle sérülést szerezhetnék, s nem csak én, hanem bárki, aki a célnak megfelelően használná a pályát. Néha arra megyek le, hogy pár csomó fű, gyökerestül ki van huzigálva, aminek következtében férfi ököl nagyságú lyukak tátongnak a földben. Ezeket szépen be kell temetnem a lábammal, mert szintén simán a sürgősségire csúszhatnék bokaficammal. De ez sem számít, nem, nem számít, mert betemetem, kikerülöm Az, hogy vaddisznó ürülék vezet a pályáig és a pályán is fellelhető belőle egy-két kupac, már elég frusztráló. De amitől tényleg beindul a vérkeringés, az agyi idegközpontomban, az a szemét!
Körülbelül egy hete nem voltam futni, mikor (08.01), végre lejutottam. Hát, ami ott fogadott, az rögtön felbosszantott. Összeszámoltam, 27 db!!! (ennek növekedett a száma 08.07. – 30 db-ra) műanyag palackot. Ezen kívül: csoki papírt, chip-es zacskót, cigarettás dobozt, csikkeket, papírzsepit, papírpoharakat, és egyéb más szemetet. Undorító! Mit egy szeméttelep lassan.

Valahogy n em tudom megérteni, hogy miért kell ezt csinálni. Én is viszek le magammal vizet a futáshoz, de nem hagyom ott a kiürült palackot, vagy az elhasznált papír zsebkendőmet. Volt pár eset, amikor összeszedtem a szemét nagy részét és kidobáltam a kb. 20 lépésnyir e lévő kukába. Érdekes, hogy nem volt megerőltető a számomra, pedig nem a sajátomat dobtam ki, hanem ki tudja mennyi ember szemetét takarítottam el, mert roppant mód bántotta a vizuális környezetem. S tudom, hogy nagyrészt gyerekek és tinik használják a pályát. Fociznak, bringáznak…és szemetelnek. Azt a pillanatot nem vagyok képes felfogni, amikor meglendül a kéz és elengedi a csomagolást…az pedig szép csendben lehullik. Nem érez ilyenkor lelki furdalást az illető? Nem zavarja, hogy lassan bokáig ér a szemét? Nem gondol bele, hogy milyen hatásokat vált ki a környezetünkből? Hát nem nevelték meg a szülei? Nem mondta annak a gyereknek senki, sem, hogy nem szabad szemetelni? Nem mondta senki sem, hogy hogyan kell úgy élni, hogy a lehető legkisebb mértékben károsítsa a környezetet? Vagy mondta, de egyszerűen nem fogta föl? Nem értem. És ez a nemzedék fog felnőni hamarost…Ez a nemzedék, aki azt hiszi magáról, hogy mindent tud, már 12-14 évesen. Tudjátok mit? Semmit sem tudtok! Arra, hogy hogyan kell túlinni egy felnőttet, vagy köpködni, vagy szexuális életet élni - ilyen fiatalon, káromkodni, piercinget lövetni minden testrészbe, nagymenőnek kinézni, szemetelni, verekedni, drogozni, füvet szívni, olyan lazának lenni, hogy a nadrág is leesik rólatok, vagy olyan mini sortot húzni, amiből kilátszik mindenetek sorolhatnám… ne legyetek büszkék, mert nem ettől lesztek becsülni való emberek! Sőt… (A kivételek, mert vannak kivételek ne haragudjanak, őket még elméletben sem vonom be felsorolásba.)
Elszomorít és feldühít a helyzet. Legfőképp az, hogy nem látom, hogy változna a helyzet. Lassan már ott tartunk, hogy tényleg ki kell írni egy táblára, hogy: „Szemétlerakat”. Tisztában vagyok azzal is, hogy sok tini és „öreg” tini úgy gondolja, a környezetvédelem ciki. Én viszont azt mondom, hogy büszke vagyok azokra a fiatalokra, akik pl. a Jövő nagykövetei lettek a témában. Akik eleve úgy fognak felnőni, hogy tudják mi hogy kell tenniük, hogy megteremtsenek egy tisztább és egészségesebb légkört.

Ne tegyél semmi mást, ha a csöpp agyaddal nem fogod fel a lényegét, egyszerűen csak: NE SZEMETELJ!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Felelősség áthárítás

(***************, 2010.08.11 20:23)

Kedves E!

Világunk valóban rohanó, nemtörődöm. A valódi értékek azért nem teljesen haltak ki, de tény, hogy nagyon nagyon közel állnak hozzá. Kevés olyan régi vágású ember él, mint mi. Igen, sajnos mi már annak számítunk! Te könyveket olvasol, sőt mi több, írói vér csörgedezik ereidben; én pedig még mindig naivan hiszek abban, hogy nincs még olyan nagy baj. A mértéktelen egoizmus sajnos a Magyar társadalom egyik legnagyobb ismérve. Nem mindenütt van ez így; de nekünk sajnos ez jutott. Az egész rendszerünk korrupt, és ügyeskedések vannak mindenhol, a lényeg az átverés, és a szabályok sajátos értelmezése. A szabályaink is olyanok, úgy vannak megalkotva, hogy erre lehetőség legyen. Az emberek mindenütt gáncsoskodást látnak és tapasztalnak, a végén pedig már ott is ugrunk, ahol gödör sincs. Az irigység és gonoszság mára már teljesen általánossá vált. A "Dögöljön meg a szomszéd tehene, sőt, a szomszéd is!" hozzáállás pedig tipikusan az, ami bennünket, magyarokat jellemez. Itt tartunk most, ezért olyanok az emberek egymással, amilyenek; és ebben össze is foglaltam azt hiszem mindent.

Mindennek csupán egy-egy manifesztációja a szemetelés, a környezettel való általános hanyagság, vandalizmus, durvaság. Nem kell elfogadni! Ez ellen tenni kellene! Miért a feltételes mód? Azért, mert egy fecske nem csinál nyarat! Sokan gondoljuk úgy, hogy tenni kell ellene, de sajnos kisebbségben vagyunk. Sajnos az emberiség még mindig nem fogta fel, hogy nem egy scifiben vagyunk, ahol majd másik bolygóra költözhetünk! A pénz pedig nem ehető, de ahogy az elterjedt bölcsesség is tartja, erre majd csak akkor fogunk igazán rájönni, ha már kivágtunk minden fát, megmérgeztünk minden vizet, és megöltünk minden állatot is.

S hogy visszautaljak előző írásunkba: Látod? Te magad mégy ki, és szeded össze más szemetét, oldod meg a problémát egymagad; megszünteted a tünetet, és nem a gyökerét kezeled. (Persze ez nem is várható el, nem igazán vagy abban a helyzetben.) Viszont sajnos el kell keserítselek: a képek alapján ez még nem is annyira durva. Láttam rosszabbat!
Mi annak idején járkáltunk hulladék gyűjtésre, mi szedtük össze a szemetet az iskola körül, és hasonlók. Manapság még ez sincs, a gyerekek nincsenek ránevelve erre (sem). A szülő nem ér rá foglalkozni a gyerekkel, az iskola meg tehetetlen a gyerekkel szemben, nem büntetheti meg a gyereket jóformán semmilyen eszközzel, így a gyerek nem is tiszteli a tanárokat, hiszen büntetlenül megtehet akármit.

Csúnya dolog a politika, de ez akkor is a túlzott liberalizmus egyik hátulütője. A gyerek nem egy kisebb méretű felnőtt! Gondolj bele, ezek egyszer felnőnek! Már a pár évvel mögöttünk lévő generáció is rémületesen idióta tud lenni, nemhogy majd a mostani gyerekek... Óóóóriási bajban leszünk öreg korunkra! A generációs problémákat inkább nem is fejtegetem tovább, mert abból külön könyvet lehetne írni; és biztos nem én vagyok az első, akinek ez eszébe jutott!