Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mert, az élet szép

2010.09.30

Próbáltam menekülni, menekülni egy gondolattól, egy érzéstől, egy negatív hangtól, ami a fülembe zsong folyamatosan, akár a tavaszvégi napsütéstől megrészegült méhek…

Nevetek, kacagok, már a szemeimből csurog az örömöm megszilárdult formája. Csillogó cseppek kelnek útra, de ettől nem szomorú, hanem boldog lesz az arcom. Hintázom. Gyerekkorom óta nem volt ebben részem. Nem is értem miért nincs a felnőtteknek is egy játszóterük. Szükségünk van rá. Szükség van felnőtt játszótérre. Nem csak pc game-re, napilapokra, keresztrejtvényre, mobilra, tv-re, DVD mozira, teniszre, focira hanem hintára, libikókára, mászókára, csúszdára, homokozóra. Igen, én biztos, hogy hetente többször is elmennék a játszótérre, hogy visszarepüljek gyermekkorom homályba veszett óráiba. Elengedni a gondokat, nem figyelni arra, hogy ki mit gondol, nem szorongani, feszengeni, megfelelni akarni, elhazudni az érzéseinket, erőlködni a boldogságért…egy hely, ahol csak az számít, hogy semmi sem számít. A szabadság felszabadító érzése zúdul rám, vegyítve a mámorító és leírhatatlan kiteljesedéssel. Élek. Mosolygok. Boldog vagyok!

Szükség van barátokra. Kép Nagyobb szükség van a barátokra, mint egy hordónyi antidepresszánsra. Akaratlanul is fogják a kezed és elfeledtetik a kínjaid. Nem rábeszéléssel, nem erőszakkal, csupán azzal, hogy veled együtt boldogok. Így könnyebb lesz a holnap, így könnyebb továbbmenni az életben, mert van egy múltbéli emlék, ami nemrég még a jelen igazán átélt pillanata volt. Mert a boldogság sokszor csak egy pillanat. Nem folyamatos és hosszú-hosszú pókhálószál, hanem egy pillanatnyi, percnyi, pár órányi…de acél kemény emlék. Ez tölti fel az „akkumulátorainkat”, erre mondjuk, hogy megéri élni. Ha hagyod, hogy boldog légy, akkor boldog leszel. Tele a szívem hálával, felsóhajtottam, elengedtem a nehéz követ, amit hónom alatt tartottam. Talán holnap újra fölveszem, talán nehezebb lesz, mint ma volt…nem tudhatom, de azt tudom, hogy bármikor elengedhetem, csak rajtam múlik. Csak rajtunk múlik. : )

Nefisilien

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönöm

(Nefisilien-Kézirat, 2010.10.26 11:01)

...s ismét köszönöm! :) Örülök, hogy ez az acél kemény emlékem, másnak is örömet szerezhetett! :) Igyekszem majd hasonlókat megélni, és azokat le is írni!

Kedves Nefisilien

(Aron, 2010.10.21 14:38)

Irasod bearanyozta a napomat moegorvendeztette szivemet es kis hilyan orom cseppek csurrantak vegig arcomonnekem is akarcsak neked :)) Irnal meg ilyeneket :)