Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


- Do you speak German? - Öhmm...Nein!

2010.01.22

Egy, kettő, három…a továbbiak: csak sok. Fridolintól a borztól származik. Próbáltam felkutatni a könyvet – mert valahol meg kell lennie –, de természetesen úgy elettem valahová, hogy nem találom. Így marad lyukacsos emlékezetem, az idézet terén. Valahogy úgy hangzott el ez a dolog, hogy Fridolin számolgatta a kölykeit. S mint tudjuk : ), minden borznak a három után már a sok jön, tehát, ha 6-ból elveszít kettőt, és még marad négy, az sok. Tehát elégedett.
És igen, a sok után jön az egy tucat, majd a két tucat, a három tucat aztán a számos. Az egyszerűség kedvéért, természetesen. : ))

Tudod mit gyűlöltem az irodalom órákban? A verselemzést. Mert, azzal nem is lett volna baj, ha megvizsgáltuk volna, hogy kire milyen hatást gyakorolt, egy-egy mű; vagy csak simán egyszerűen, prózaian elmeséljük, mit is olvasunk két perccel azelőtt. De nemmm! Vaskalaposan, erőszakosan, porrá zúztunk mindent a szabályos irodalmi elemzéssel. Ezért is volt gondolom, hogy soha nem tanultam meg ezeket a szakszavakat. Ragaszkodtam a prózai elemzéshez, még akkor is, ha pont ezért értékelte egyesre, igen egyesre a középiskolai irodalom tanárom az 5 vagy 6 oldalas írásbeli irodalmi érettségimet. Ő nem ezt várta. Felelte mikor rákérdeztem a miértekre. Ja, mondom, akkor a tanár úr legközelebb tartson gondolatolvasás órákat is. : )) Merthogy a 4 év alatt egy verset sem elemeztünk ki. Az órák arról szóltak, hogy ő diktált, mi meg írtunk, mint a jó titkárnő. Sebaj, gondoltam legalább a nyelvtani részre épp elég lesz az a hat oldal. S mit ad Isten, érdekes mód a szóbelim jeles lett, amit persze jócskán lehúzott az a fránya „próza”. Ragaszkodtam az elveimhez. Talán őrült voltam és a nyakamat a tiló alá toltam? Mert inkább éljünk úgy, hogy elnyomnak, vagy haljunk meg azért, amiben hiszünk? Mindenesetre nem ez volt az első és utolsó összetűzésem a tanári karral. Már általános iskolában is úgy hívott az osztályfőnököm, hogy a nagyszájú. De ez egész biztos azért volt, mert féltékeny lett rám. Hisz az ő hangját tényleg megerőltető volt túlkiabálni. : D Ezt talán egyszer közöltem is vele… Szerencsére nem tudok mindent felidézni, s remélem a tanáraim sem.

Igazából, amíg úgy írok, hogy csak egyszerűen meg szeretném osztani a tapasztalataimat, vagy, mert mondjuk én így adom ki magamból a felgyülemlett feszültséget, addig nem érdekel, hogy ki mondja rá, hogy egy garast sem ér – persze tudom, hogy nem így értetted, de én behelyettesítek, hogy csicsereghessek.
Annyifélék vagyunk, mint egy fán a levelek, és ha minden levél egymásra akarna hasonlítani, akkor igen unalmas fa válna belőle. Copy, copy, copy…ezért sem értem a mai világra zúduló egymásra két tojásként hasonlító gyerekeket, vagy nevezzem inkább koraérett gyerekeknek őket. Szóval, amíg nem kell feltétlenül megfelelnem egy választott olvasóközönségnek, amíg nem a szerkesztőm határozza meg a mondanivalómat, addig úgy is csak azok fognak olvasni, akiket ide sodor a netes hullámhossz. : )) Tudod, én akkor is írnék, és kitenném ide, ha minden nap csak egy ember tévedne erre. Már az is megérné.

Hm, annyiszor hallottam már ezt, hogy az emberek nem tudnak írni magukról. De nem hogy írni, beszélni sem. Ennek talán egyik oka a kevés önismeret, a másik ok, hogy attól tarthatnak, hogy nagyképűnek tartják majd őket, ha sok jó tulajdonságot sorolnak föl. De végül is Te jól megoldottad a dolgot. Hisz egy embert a vele történt események és az eseményekből kihozott dolgai határozzák meg. Szóval ha a sztoriból le kéne vonnom egy következtetést, akkor azt mondanám, hogy egy talpraesett, életrevaló, az életet lazán felfogó emberről olvastam. : ) Szólj, ha nem így van. S így legalább nem volt egy száraz százszor elmondott üres jellemtan. Nekem tetszik! : )) Várom a folytatását…
Egyénként a cornish szóról nekem is a kukorica ugrott volna be elsőként, amit egy jól képzett nyelvtanárom egyszer korn-nak írt, szépen magyarosan…: D S még meg is sértődött, mikor szóltunk neki, hogy az nem biztos, hogy megállná a helyét az angol nyelvtanban.

Most megyek és megszámolgatom a bárányokat, hátha kerekedik belőlük
pár tucat. : ))

Szeretettel, Enikő
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Megvagyok lepodve...

(Almos, 2010.02.01 15:56)

A mult 7en, nem sikerult kommentalnom. Nem fogadta el egyszeruen...:D. Ezt elkerulendo en megadom a cimemet, ha ezt te is megteszed, mehetnek a levelek...:D almikap@yahoo.com
Viszlat

proba

(Almos, 2010.02.01 15:51)

proba

Aki, kérdések, annak aki vagy...

(Nefisilien~Kézirat , 2010.01.25 19:43)

Most rövid leszek. :) Magyar-székely. Nekem a székelyek magyarok. Bár hallottam olyanról, hogy csak székelynek vagy csak magyarnak mondja magát egy székely, s persze a harmadik alternatíva a magyar-székely vagy székely-magyar. Öhm, mindegy is, még a végén kapok ezért egy fejmosást. : )) Nem ez számít úgy sem.
Mint mondtam már, bátor vagy, s bátor az az ember, aki neki mer vágni a világnak. Kérdés: Szükséges volt egy olyan környezet, ahol nem tudják, nem emlékeznek arra, hogy ki voltál? Vagy ez csak úgy jött? Vagy menekültél valami elől? Miért az itthon - mert akkor is itthonnak írom - nem fogadtak el olyannak amilyen vagy, vagy Te nem fogadtad el azt aki vagy? S ezt egy drasztikus környezet változással próbáltad javítani? Tiszta lap? És mikor hazajöttél, akkor az voltál, aki lenni akartál és azt, aki itthon van azt elfogadják ma annak, aki? :)
Egyébként de! :) De...á most nem filozofálok és nem kötekedem. : )

Szeretettel, Te ;) : ))

Tucat válasz

(Álmos, 2010.01.25 09:19)

Főleg azért irtam le ezt a élményemet, mert ennek azóta is meghatározó jelentősége van az életemben. Többször éltem már azóta külföldön, nagyjából hasonló körülmények között és azt kell mondanom, hogy "messzi idegenben" másképpen él az ember. Itt értettem meg mit jelent magyarnak lenni(pontosabban székelynek :D), távol a családtól,barátoktól,ismerősöktől... mit jelent szabadon élni, ahogy éppen nekem tetszik, hiszen minden felelőség az enyém és csak az enyém. Ugyanakkor jó alkalom az önmegfigyelésre is, mert itt látom azt, hogy mennyi mindent átvettem a szülőktől (viselkedés, szokások), látom magam amint hasonló helyzeteket teremtek magamnak, stb.
A lényeg, viszont abban rejlik, hogy bármit megtudok változtatni, ami nem tetszik magamban és nincsenek olyanok akik emlékeznének arra amilyen voltam...Csak egy idegen vagyok a többi között, aki éli az életét és megnyilvánul ahogy éppen megnyilvánul, hát fogadjuk el olyannak amilyen...hát nem?..hát de!:))

Szeretettel, Én