Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A világ jobbá lett aztán - I. bejegyzés

2008.04.22

 

 

Az ember, aki azt hitte Istenné vált

 

Az ember itt gyűjtőfogalom. Nem egy emberről van szó, hanem „AZ EMBERRŐL”. Mint egy hatalmas globális szupertudat. Mint bolygó méretű gondolkodó massza.
Lehetnék kissé szarkasztikus, s mondhatnám:

-Ugyan már, még hogy gondolkodó!
Visszatérve a realitások talajára és elvesztve a szarkazmus fonalát, azt kell mondjam -Igen, GONDOLKODUNK.
Nem mindig logikusan, nem mindig ésszerűen, s nem is igazságosan. Nagy általánosságban  -tényleg nagyban- önző, egoista módon tesszük.

Nincs rossz ember, csak rossz szokások és helytelen cselekedetek. Ezt alapul véve kell végigmennem a GONDOLATMENETEMEN. Nem elfelejtve, hogy minden GONDOLATOM apró részekben formálja a világot.

Most kicsit kitárulkozom, s fölemelt mutatóujjal megfeddem az emberiséget.
Nincs szükség fölösleges felháborodásra, s arra, hogy egónknak engedve bosszúsak legyünk, magam is megdorgálom, hisz én is ember vagyok. Egyszerűen csak, pár percre meredjünk magunk elé, vagy az égre vagy a hegyekre vagy a rohanó városképre s tisztelegjünk a bolygónk előtt, ami megtűr még minket.

Nem hiszem, hogy eredendően rosszak lennénk, s azt sem vallom, hogy szükséges valamiféle apokalipszis, hogy megtizedeljen minket.
Csupán a GONDOLKODÁSUNKAT, kell megváltoztatni.
Úgy hisszük, a miénk a Föld. Úgy hisszük, minden más élőlény a mi szolgálatunkra él a Földön. Rosszul hisszük.
Részesei lettünk valamiképp, valamikor egy evolúciónak. S mivel a mi GONDOLATAINK, teremtettek egy teret az időnek, ezért ezen az egysíkú idővonaton utazva nem érzékeljük igazán az évezredes változásokat.

Minden apró tettünk a jövőben fölnő.

A minap bekapcsoltam a tv-t. Átváltottam a csatornát egy olyan adóra, ahol természetfilmeket, dokumentumfilmeket és egyéb „tudományos” műsorokat sugároznak. Lemaradtam a film elejéről. Egy hiénát láttam egy afrikai szavannán, aztán elefántokat, egy egész családot-, egy egész csordát. Szomorú zene ment aláfestésnek. Egy helikopter repült fölöttük, benne emberek kik Istennek hiszik magukat, kezükben pedig azaz eszköz, ami nélkül elvesztenék azt a tévhitet, hogy ők istenek.
A narrátor beszél. Valami drámai szöveget. Beszéde lassúsága és dallama megértést sugároz.
Menekülnek. Minden állat menekül. Tudják, mi következik, már megtanulták
Az elefántoknak, van egy olyan képességük, hogy elhullott csontokból megállapítják, hogy egykoron az a rokonuk volt-e. Az erőszakos halált halt szülők csemetéi pedig nem illeszkednek olyan jól be az „örökbefogadó” elefántoknál, mint pl. nálunk embereknél. Előfordult, hogy tomboló vadakká váltak. Ezért most ez a felhajtás is.
A védett területre „tévedt” orvvadászok, megölték egy kiselefánt mamáját.
Tehát a terület felügyelőinek feladatuk lett: „Árvát már nem hagyunk életben”…
Meg egyébként is, kicsi az a terület ahol élhetnek.
Na erre már nem tudtam pontot tenni! Először mi emberek elvesszük az elefántok- és más fajok- természetes élőhelyét, beszorítjuk őket egy apró rezervátumszerű vadonba, majd azzal a felkiáltással, hogy túl sokan vannak, leöljük őket mint valami egyszerű mészárszéken a marhákat.

A levegőből…gyáván: „Árvát már nem hagyunk életben”

Mit szólnánk, ha egy szép napon betrappolna vagy harminc elefántbika egy városba és azzal a felszólással, hogy „sokan vagytok- megöltök minket az agyarunkért-
elveszitek az élőhelyeinket- és pusztítjátok a bolygót” fognák és szépen elkezdenének ritkítani minket.
Biztos nemzetközi felháborodás kerekedne az ügyből. Mert mi vagyunk az emberek! Csak mi GONDOLKODUNK logikusan „emberien”! Mi vagyunk az EMBERISTENEK! Kezünkben a villámló bottal, nem csak a saját fajunkat pusztítjuk, hanem minden mást ami él és létezik körülöttünk….
Elkeserítő.
Tehát GONDOLKODJUNK! Ne önző mód, emberien, hanem próbáljunk írók lenni, s képzeljük bele magunkat más élőlények bőrébe.
Próbáljunk kompromisszumot találni. Az mindig létezett és létezni is fog, csak keveset alkalmazzuk. A rövidebb út a tisztább számunkra. Pedig tudnánk szimbiózisban is élni a világgal, nem pedig már-már parazita módra.

„A kis hangyák fölsértik a földet, és szürke nyálukkal vonnak be mindent, majd szürke ormokat emelnek a magasba”

A mai világban cikinek számít egyes körökben a környezetvédelem, cikinek, ha fölemelem a hangom a természet védelmében. Azt mondják rá: a zöldek.
Képzeljük el a világot fák és állatok nélkül, képzeljük el, hogy minden kopár. Nincs magas fa ami árnyékot nyújt. Tavasszal az ibolya helyén kiszáradt moha terpeszkedik.

S Afrikában csontvázhalmok hirdetik az elefántok nyomait… mert:

„Árvát már nem hagyunk életben”...

 

KinE

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.