Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Enikő levele meg nem született gyermekéhez

2017.04.07
  1. Levél

 Meg nem született gyermekemnek

 

Drága Gyermekem!

Sokat gondolok rád mostanában. A nagymamád ilyen idős korában már a szíve alatt hordott engem több mint 8 hónapja, a nagybátyád pedig már három éves volt. Azon töprengek, hogy vajon Te mikor fogsz eljönni hozzám. Hogy ebben a mai őrült világban elvállalod-e azt, hogy megszületsz? Vállalod-e a kockázatot, hogy nem olyan minőségű lesz az életed amit elképzelek neked, amit minden szülő elképzel a gyermekének? Mert azt szeretném, ha boldog lennél, felhőtlenül boldog! Ha soha nem érne csalódás, ha soha nem kéne keserű könnyeket látnom a szemedben. Azt szeretném, ha egy olyan világba érkeznél, ami méltó arra, hogy az olyan tiszta és ártatlan lények, mint Te megszülessenek. Ez a mostani világ nem méltó rá! Remélem, hogy már csak elbeszélésekből tudod meg, hogy milyen nehéz is volt a mindennapi élet. Mennyit kellett gondolkodni azon, vállaljunk-e családot, sőt már ott kezdődött, hogy lesz-e nekünk egyáltalán családunk ebben a rohanó, önző és érzelemmentes világban. Mikor már nem ismerték a hűség, a fogadalom, a kötelék az igaz szerelem és szeretet fogalmát. Tudod drágám az embereknek sok arcuk van. A mostani arcukat nem szeretnéd. Én sem szeretem. Folyton belegabalyodunk saját magunk csapdájába és érzelmeibe. Sokszor nem önmagunk adjuk, mert attól félünk, hogy a másik kusza gondolatai kár tesznek bennünk, vagy félreértelmezi és inkább elfut. Így egyre inkább tartózkodóak lettünk. Bezártuk az ajtóinkat és azt mondtuk egy idő után, hogy jobb nekünk egyedül, mint mással egy pokolban. Így igazán nehéz elképzelni, hogy valaha is a kezemben tartsalak, mert úgy érzem, hogy az édesapád még meg sem született. Tudod, azaz igazi, ha kinyílhatsz mások előtt, ha lecsupaszított lélekkel állsz valakivel szemben…és nem félsz, nem félsz kimondani amit gondolsz. A szabadság, a gyermeki szabadság érzése. A gyermekek őszinték, a fölnőttek hazugok. S elsősorban magunknak hazudunk. Hogy miért? Hát ennek több oka van. Egyik rosszabb a másiknál. De mindenek előtt a : félelem áll. Sok minden előtt a félelem áll. Félünk igazat mondani, mert megbánthatunk másokat. Félünk igazat mondani, mert félünk a saját igazságunktól. Félünk, hogy egyedül leszünk, és kiesünk a rutinból. Félünk, hogy elveszítjük az állásunkat. Félünk, hogy ha kimondjuk az igazságot, megsebesülünk. Ezért inkább hazudunk. Becsapjuk magunkat, és évtizedekig, vagy akár egész életünkben a szívünkben egy szilánkkal élünk, mint, hogy leássunk önmagunk mélyére és megkeressük, megszüntessük.

Remélem, hogy azt a sok tapasztalatot, amit magamban hordok át tudom majd egyszer adni Neked Drága Gyermekem! Remélem, nem leszel olyan makacs, mint én, és meghallgatod a szavaimat, és nem követed el az én hibáimat. Remélem, föl tudod építeni magad a szavakból kiröppenő gondolatokkal és nem kell a saját bőrödön-lelkeden tapasztalni a fájdalmat. Mindent el fogok követni, ott állok majd mindig melletted, még akkor is mikor nem érzed, mikor azt érzed, hogy egyedül vagy. Remélem soha nem leszel magányos! Hogy az egyedül eltöltött percekben is át tudod érezni majd, hogy az egyedüllét nem feltétlenül egyenlő a magányossággal.

Mindig többet várunk az élettől, de közben azt gondoljuk, hogy nem érdemlünk jobbat. Alábecsüljük magunkat, képességeinket. Mércét tartanak elénk, s mi úgy gondoljuk, hogy ha nem súroljuk a fejünk búbjával akkor már nem is vagyunk értékesek.

Önmagad légy önmagad mércéje! Ne akarj másoknak megfelelni! Fogadd el a tanácsot, örülj a megbecsülésnek és a dicséretnek, de tudd, hogy soha nem mások véleménye dönti el az életünket!

Jó lenne, ha a kezemben tarthatnálak azzal a tudattal, hogy olyan életed lesz, amit megérdemelsz.

Szeretettel, az Édesanyád!

2010. 04.10.

Drága Gyermekem!

Most mesélek neked kicsit erről a világról még. A realitás és a fizikai valóság hideg fémes ízéről.

Félek, hogy a világot nem érdeklik már az emberi értékek. Félek, hogy bármerre forduljunk is, nem érünk el vele semmit. Önmagunk adjuk és egyedül leszünk. Mintha nem is ez lenne az otthonunk. Minden irányból hazugságokat hallunk. Azt látjuk manapság, hogy a csalás, a hazugság, a gonoszság, az önzés, a hatalom vágy és a pénzéhség, minden szépet kiirt innen.

Nehéz megfogalmazni a való élet gonoszságát, mert távol áll tőlem. Csak azokat a dolgokat tudom leírni amit érzek ezzel kapcsolatban. Harcolni szeretnék! Harcolni a rossz ellen, mert a világ egyensúlya már kibillent egy ideje, és a mérlegből lassan kicsúszik a jó, a túlsúlyos gonoszság miatt. Azt érzem, hogy meg kell fogom az emberek kezét és azt súgni nekik, ne féljetek! De félünk, mondják ők. Féltjük a gyermekeink jövőjét. Féltjük Magyarországot! Féltjük önmagunk! Féltjük a népünk, a Földet…félünk és féljük a holnapot! Hát mond Gyermekem, lehet így élni? Szabad-e erre a világra gyermeket nemzeni? Vagy az lenne a jó, ha minél több gyermek lenne? De mond, miből nevelnélek föl? Úgy mint ahogy „egyesek-többesek” csinálják? Segélyből és könyöradományból? NEM! Dühös vagyok az álszent gonosz emberek miatt akik angyali képpel képmutatva belemosolyognak a kamerákba és magasról tesznek ránk! Ránk a NÉPRE! Magasról lesajnálják, hogy rettegünk attól, hogy mi fog még történni velünk. Tűrünk Gyermekem, tűrünk és várunk. Mire? Nem tudom. Lehet, hogy valami Isteni segítségnyújtásra…Most, hogy Te jársz a fejemben, nagyon dühös lettem erre a világra. Kérdem a már szülőket: Miért tűritek, hogy ne legyen biztos a gyermekeitek élete??? Mert nekem elég Rád még meg nem született Gyermekemre gondolni és kitör belőlem az anyatigris! Elég arra gondolni, hogy merre tart a világ, hogy emberek egy csoportja úszkál a pénzben és a jólétben…és milliókat tart fogságban!

Elég! Elég volt az „Én leszek a Világ Ura” című részből. Bűneitek elnyerik méltó büntetésüket. A halál rátok nézve megváltás…de születtek ti még újjá! Rettegjetek a gondolattól már most. Az újjászületést nem tudjátok pénzel-olajjal-fegyverrel-gyógyszerrel megvenni! Nem, nem bizony! Eljön nemsokára egy pillanat mikor fordul a mérleg, s ti lepotyogtok a szakadékba, saját magatok undorító gonoszságával együtt. Nevettek? Hát nevessetek, bár a levegőt szennyezitek a nevetésetekkel is.

Hisz tudjátok, amit leírok bekerül a közösbe, a gondolatok célba érnek, hisztek benne, félitek az éber lélek erejét ezért is próbáltok a testre hatni. Meg betegíteni egyre többet, hogy titeket gazdagítson a gyógyszer-mérgekből befolyt összeg. Az orvosok olyan dolgokat is elszámolnak manapság a TB felé amit meg sem ejtenek, olyan készítményeket írnak föl ami még inkább legyengíti az embereket. És az emberek jóságos birkaként beszedik, a marokszámú gyilkos fegyvert. Kevés az olyan orvos aki azt teszi amire fölesküdött, előttük le a kalappal! Kevés az olyan tanár aki azért tanít mert tele van hivatástudattal. Itt is törekedtek a gyermeki elmék eltiprására, hogy már fiatalon depressziósak legyenek. Ez a világ legundorítóbb dolga! Remélem a saját gyermekeitek ráébrednek erre és megvetnek érte titeket!

 

Az élet akkor is csodálatos! Az élet törvénye mindenkire érvényes! Ember küzdj! Ne engedd, hogy eltiporjon a söpredék! Ne engedd, hogy elvegyék a Gyermeked jövőjét! Ez a Föld nem egy-két-három stb. emberé, hanem az emberiségé! A miénk, és mégis elfogadjuk, hogy egyesek fölülkerekedjenek, eladják, kizsákmányolják, megmérgezzék. Nem létező törvényekkel korlátoznak Téged! Nem létező, kitalált betegségekkel mérgeznek! Ne engedd!

Nézz befelé! Ki vagy Te? Mit kell tenned, hogy olyan életet élhess amit megérdemelsz?

Szakadj ki a tömegből ami egy sötét folyosón halad. Lehet, hogy először félni fogsz, mert egyedül maradsz a sötétségben. De hidd el nem fenyeget veszély! A szem a tömeget követi.

Gyere és önmagad emberségével tápláld az egységet, az egységünket!

Nem létezik lehetetlen! Ne mond, hogy nem megy! Ne gondold, hogy nem fog változni a helyzet, mert igen is fog! Méghozzá jó irányba! Csak kérlek hidd el! Ne engedd, hogy elvegyék a hited! Kérd és megadatik! Ha föllöknek áll föl, mindig föl lehet állni! Nincs az a helyzet amiben föl kéne adni a hitünk és a szellemünk. Nem a pénz csinált minket. Mi csináltuk a pénzt. Mi húztunk egy vonalat, egy egyenest, de a radírt is mi találtuk fel! El kell törölni azt az egyenest ami a 2 dimenziós világunkban fogva tart. A világ több mint rohanás és munka…tényleg öregkorodig akarsz gürizni azért a kevésért amit a következő pillanatban visszalopnak tőled? Tényleg elfogadod, hogy nincs életed? Elfogadod, hogy beállsz a szalag mellé ahol valaki ott áll fölötted és leértékeli a munkádat csak azért mert neki pár százezerrel több van. Mert másban nem kerekedik fölül rajtad. Valakinek becsókolt és azt mondja neked, hogy nem teljesítetted a normád ezért a családod ma nem eszik kenyeret!!!??? NEMMMM!

Ennek nem szabad így mennie!

Olyan vezető kell a világnak aki nem akar vezető lenni. Aki soha nem vágyott arra, hogy egy nép élére álljon, akit nem érdekel a pénz és a hatalom. Aki előbbre tartja a népet mint önmagát. Egység kell! Egyenlőséget az embereknek! Építsünk hidat a szakadékok fölé, vagy csak lépjünk a mélység fölé és rájövünk, hogy nincs is szakadék! Vakok akarunk maradni? Szomorúan, nyomorékon meghalni? Fogyatékos gyermekeket? A sok méreg miatt amit beadnak nekünk? S aztán azt mondják, hogy azért akarunk fogyatékos gyereket, hogy több pénzt kapjunk! Mert ezt mondják odafönn! Tudom, mert van egy autista öcsém! Igen, autista! Nem fogyatékos, autista! Tudjátok mit, az orvosok, azok a „nagyon okos emberek” azt sem tudják mitől lesz valaki autista. Elhiszitek Ti ezt? És aztán azt merik mondani „odafönn” a töküket vakaró szarzsákok, hogy mi akartuk!! Hát tehetnek egy jó nagy szívességet nekem is és mindazoknak akik tudják, hogy milyen egy autista gyermeket nevelni! Nehéz, k****ra nehéz! Mert, hogy pénzt azt nem adnak többet! Fejlesztés, korai fejlesztés? Ha-ha az nagyon kimaradt az öcsém életéből. Kirekesztettség, az emberek pillantása, mikor azt sem tudják mi fán terem egy autista. Megnézték az Esőembert és azt hiszik, hogy mindent tudnak. Hát nagyon nem! Ne is tudják meg! S egy autista ne is szülessen olyan undormány emberekhez akik a tisztelt (direkt kisbetűs, mert ennyire sem tartom azokat) házban ülnek és gombokat nyomogatnak, és tartózkodnak, meg pár pillanat alatt megszavaznak maguknak több százeres fizetést és azért sírnak, hogy nekik új öltöny kell! Nagyon csúnyákat mondanék most, de úgy is kimoderálnák. De ha ezt a blogot kimoderálják, akkor pár dologra lesz magyarázat.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.