Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pozitívan

2010.03.11

Minden korszaknak megvan a maga keresztje. Ez jutott eszembe. Persze ez nyílt titok, mégis nem ez jár a nap 24 órájában az ember fejében. Tördelni a kezünket a dicső múlton, nem pedig beleélni magunkat annak fényébe. Hogyan fürdesz meg egy medencében, ha eleve azt sem látod, érzed, hogy van-e benne víz? Összeesküvés elmélet, hm, igen. A „Korszellemből” egy monológ részlete: „…Aztán felajánlják, hogy újrafinanszírozzák az adósságot, még több kamatot fizettetve. És persze megkövetelik a „valamit valamiért” elve alapján, bizonyos feltételeket vagy engedékeny kormányzást. Ami alapvetően azt jelenti, hogy el kell adniuk az erőforrásaikat, beleértve a szociális rendszert, a hozzáférési rendszereket, néha az iskolarendszert, a végrehajtó rendszereket, a biztosítási rendszereket… idegen vállalatoknak. Azaz ez egy többszörös csapda.” – s lám mi is történik itthon?

Az ember pénzért bármit megtenne. Pénzért és hatalomért. Közben meg minél több van, annál többet és többet akar felhalmozni, mert nem érzi teljesnek magát. Talán újra kéne hirdetni Rousseau filozófiáját, és forradalmasítani kéne a lelkekben a felvilágosodás második korszakát. Mert nem hiszem el, hogy az emberek ne vágynának arra, ami végre lezárja az állandó rohanást, a nyugtalanságot és azt az érzést, hogy dolgozz vagy meghalsz. Ez nem mindenhol van így! Magyarországnak 10 lapáttal ássák a sírt, mi meg állunk a gödör körül és csendben figyeljük. Ha nem vigyázunk, nemsokára megy az olvasztóba és az üllőn, majd úgy alakítják, hogy még annyira se emlékeztessen régmúltjára, mint manapság.

Igen ez politika. Szívből gyűlölöm azt a politikát, ami nem szolgál, hanem elvesz, becsap, ámít és ígérget. S mindenki nyugodtan elhiheti, hogy elveivel szemben vannak olyan emberek, akik még oltárt is állítanak egyes politikusoknak. Ez butaság lenne? Vagy inkább naivitás? Az elferdített információk 100%-os befogadása? Önámítás, menekülés? Mindegy is, hogy mi sarkalja erre az embereket, a lényeg, hogy nem ők a hibásak. Először 10 mondatból csak egy hazugság, majd kettő, három s végül mind a 10. De akkora már mindet elhiszed. (Dan Brown – Az elme gyilkosai)

Vegyünk példának egy céltáblát. Ezen a céltáblán sok minden van. Boldogság, szeretet, szabad- és békés élet, harmónia, önismeret, tolerancia, empátia, filozófia, pozitív gondolkodás, önmegvalósítás, természet, család… Szó-szó minden ott van, amire csak vágyhat egy ember. Persze ott vannak a problémák is, de ha a jó dolgokat veszed alapul, akkor kismiska legyűrni az akadályokat. És mi van a céltábla közepén? Egy forgó, fekete-fehér spirál. Ez a spirál magához vonzza a tekinteteket, szuggerál. Ebbe bele van sűrítve minden olyan hamis társadalmi eszme, amely szerint boldog lehetsz. Média, és politika. Képeket mutat, mosolygós emberekről, akik elégedettnek és egészségesnek látszanak… de úgy, hogy birtokolnak és használnak bizonyos tárgyakat. S itt van a lényeg. Erről beszélek lassan 2 éve már. Ezt nem képes senki megérteni. Hogy addig, amíg mi magunk nem döntünk úgy, hogy levesszük a tekintetünk erről a spirálról, és nem merjük felvállalni az emberek ellen, hogy mi másképp gondolkodunk, addig csak manipulált, ideges és depressziós testek leszünk. De abban a pillanatban, hogy észrevesszük az igaz dolgokat a céltábla szélein, rájövünk, hogy a lehetőségeink határtalanok. Hogy képesek vagyunk irányítani az életünket, mindenféle pótló dolog nélkül. Igaz, addig küzdeni kell. Harcolni, hogy teljesen el tudjunk határolódni. Meg kell hozzá változtatni a gondolatmintáinkat, meghasadni, mint az atom és kiereszteni a fölösleges dolgokat magunkból. Majd újraalakulni, hogy megtelhessünk mindazzal, amire addig vártunk, de vért izzadva sem voltunk képesek elérni. Nem mondom, hogy könnyű, mert nem az. De a születés sem az. Azért is küzdeni kell. Az egy természetes akarás, s így kéne lennie mindennek az életben aztán. Természetesen akarni és vonódni a jó dolgokhoz. Elengedni magunkat, mosolyogni és elhessegetni a negatív gondolatainkat. Elhihetik nekem, beválik. Tudom, mert alkalmazom. Abban a pillanatban, mikor egy dolog kapcsán becsúszik egy rossz gondolat, érzés, elhessegetem, és azt mondom: Nem! Minden rendben van és minden a lehető legjobban fog alakulni. S rá pár percre, órára – attól függ milyen volumenű ügyről van szó – ott lesz előttünk ennek a pozitív gondolatnak a gyümölcse.

Én szeretnék segíteni az embereknek. Ez hajt előre. S bevallom ez nem teljesen önzetlen. Mert, ha az emberek boldogabbak, akkor én is az leszek. Önös és közös érdek.

Szeretettel, Enikő

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

              

(Salcay, 2010.03.12 16:53)

Bocs, nem volt semmi rossz szándék...
Nagy igazság pedig leginkább az, hogy jobb csendben maradnom.

2010.03.12

(Nefisilien~Kézirat , 2010.03.12 06:04)

Ohh! Mondá az egóm és inkább kikapcsoltam a gépet. : ) Talán kicsit bántóan fogalmaztad meg az első mondatodat. Amin persze gyorsan túl is lépek, de azért felhívom a figyelmed a dologra, hogy majd máskor ezt próbáld meg átgondolni.
Tudod az ember, ha arra hajtja a fejét, hogy néha-néha lefirkant pár gondolatot - ami a két füle között születik - annak nem az az oka, hogy magányosan él egy hegy tetején és ódát ír a bárányfelhőkhöz. Az emberek inspirálnak, minden ember hozzátehet, egy gondolat feléledéséhez. Akár a mozaik, egyszer csak összeáll a kép. S mint ahogy egy kedves ismerősömnek írtam egyszer: "Ha vannak mondatok, amiktől úgy érezzük, fölnyílik a szemünk, akkor az azért van, mert a csírái már szárba kaptak valahol. De az is lehet, hogy épp magokat vet el bennünk, s a soron következő tapasztalataink szablyák meg, hogy miféle növény válik belőle."
Szóval, nekem egy picit csípősnek hatott, ez a hozzászólásod.
Beleélni magam max. regényírás közben egy szereplő bőrébe lehet, akárcsak a színészeknek egy-egy karakterszerepbe. Amikor ilyen "nagy igazságokat" - ahogy te írtad - írok, inkább repülnek a gondolatok. Ezeknek sok átgondolkodott óra és rengeteg elkapott pillanat az okozója. Inkább a saját filozófiám egy szeletje, mint erőltetett beleélés. Mert így bárki irkálhatna. Hisz mindenkinek van filozófiája, még akkor is, ha nem tud róla.

Üdv, Enikő

      

(Salcay, 2010.03.11 20:41)

Ohh.. látom sikerült megmozdítanom egy-két gondolatot a két füled közt.

Sajnos tényleg van olyan ember, aki szabályosan oltárt állít otthon egy-egy politikusnak. Amikor még napi szinten beszéltünk, te és én, akkor volt egy barátnőm. Náluk volt ilyen, a saját szememmel láttam. Tükör mellett is ott figyelt a képe, persze csak náluk. Elvakultan hitték, hogy minden amit az az ember csinál, az szent.

Írásod most is tartalmaz nagy igazságokat... ami ugyan szomorú, de a stílus, ahogy előadod, az tetszik. Látszik, hogy beleéled magad.