Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sokadik válasz Álmosnak (akár Fridolin 1+1+1 = sok) : )

2010.01.21

Nos azt azért nem mondanám, hogy kimerítettük az elméleti síkokat. Csak épp tegnap este már fáradt voltam és olyankor még nekem sem fog úgy az agyam. : )) Egyébként, az élet nagy kérdései, mindenképp a filozófia témakörébe tartoznak. Az élet célja és oka, valamint ennek tovább fejtegetése. A filozófia más témakörei annyira nem érintenek meg. Pl.: a politikáról vagy semmit, vagy semmit alapon szólok, azaz nem szólok. A vallásba nem megyek bele, legtöbbször senkivel, viszont, ami még érdekes lehet az a metafizika… jó-jó abbahagytam. :)

Szóval milyen „valami mást igen” szeretnél, vagy terveztél írni? A múzsának szóló kérdést elvetendő, gyorsan írtál is témaköröket, nehogy még megelőzzön…:D

Jajj most kötekedhetek egy picit? : ) Oké! Ha nagyon kukacoskodó alkat lennék – ami természetesen nem vagyok : ) – akkor most azt mondanám: „Benne vagyok, vegyük az általad felvetett témákat, de ha nem haragszol, akkor nem írom le a mindennapjaimat mindenki előtt.”  És nem írnék többet, hisz az utolsó kérdésed az előzőeket ütötte is egyből. : )) De, mivel, nem vagyok egy kötekedő fajta, ezért azt mondom rendben, figyelj ;) :

Változások

Érdekes változásokon mentem keresztül az elmúlt napokban. Tudtam mindig is, hogy az átlag felfogáshoz képest én egy másik bolygón kéne, hogy éljek, de valószínűleg oka van annak, hogy itt vagyok. Pár gyerekkori próbálkozástól eltekintve kevesen ismerik az igazi énem és hitvilágom. Ennek jó oka van. Miután megkaptam a barátnőimtől, hogy túl sokat „lelkizek” – pedig nem is lelkizés volt, csak a jelentésekkel voltak problémák :D – és hü**eségeket beszélek, azután úgy gondoltam, hogy hagyjuk az egészet. Ritkán akadok össze olyan emberrel, aki megért, és még akkor is idő kell, hogy feltárjam magam. Hogy, akkor ki is vagyok a mindennapokban? Hm ez egy érdekes kérdés. A legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy alakváltóként viselkedem. Mikor kilépek az utcára, egy átlagos, mosolygós lány vagyok. Aki rohanva közlekedik az utcán, de nem átallja megjegyezni, ha nem tetszik neki valami. Aki rászól egy társát bántalmazó gyerekre, még akkor is, ha semmi köze hozzá. : )) Aki, kutyája kutyakekszét megosztja a kóbor, bánatos tekintetű ebekkel. Aki felsegíti a földön fetrengőt, akin már tucatnyian átléptek. Aki a legnagyobb embernek is leharapja a fejét, ha az csúnyán néz az öccsére. Aki ölni tud a tekintetével, ha úgy látja, elszakad valakiben az egó szekere. Aki előzékeny az idősebbekkel. Aki elviszi a nénik nehéz szatyrát a házukig. Aki bárkivel le tud állni az utcán pár szót váltani. S akit általában megtalálnak a legőrültebb fazonok. :D Mint pl. az az idős bácsi, aki a nagyapám lehetett volna egy szórakozó helyen. Én voltam a poén a haveri körben. : )) Vagy az a Krisnás, aki úgy állított meg, hogy „tudtad, hogy ma van a kék szemű lányok világnapja?” Én meg közöltem vele, hogy a szemem szürke és egyébként sem ma jöttem le a falvédőről. És az a néni, aki először kedves volt és persze csak én álltam szóba vele, s ő aztán már nem volt olyan kedves, és azt mondta, hogy mi vagyunk a hibásak, hogy a kormány elvette a nyugdíját és egyébként még magyarul sem tudunk beszélni! Na mondom, erről azért tudnék pár szót szólni. Jót talált meg. Szóval egy teljesen átlagos ember vagyok. : )))
Aztán haza érvén, átalakulok. Jobban mondva az maradok, aki egyébként is, csak elővehetem a fiókból a teljes képet. Bátran vállalhatom, hogy miben hiszek, hogyan gondolkodom, senki sem ítél el, és nem néz őrültnek. Bár legtöbbször, itthon sem nagyon beszélek ezekről a dolgokról. Ha a barátaimmal vagyok, akkor úgy viselkedem, olyan dolgokról beszélek, amikről tudom, hogy őket érdekli, de magamról általában soha. Ebbe belenőttem, mint fa a szögesdrótba, már igazából nem is zavar.

Mostanában eléggé összekeveredtek bennem a dolgok. Egyik kérdésem jön, aztán a válasz is érkezik, s én ott tartok, hogy nem tudom hová tegyem azt a sok mindent, amit meg kéne tanulnom. Bár van mit bepótolni… Azt hiszem ezek után is a megérzéseimre kell majd hagyatkoznom és nem szabad erőltetni a dolgokat. Hisz minél inkább szorítjuk a homokot, annál inkább kifut a markunkból. Tudom, hogy rébuszokban írok, de mint mindig most sem tudom pontosan leírni, hogy mi is van énbennem, mert az túl intim. Ami a felszín, azt ismerheti bárki, de a mélyen rejlő dolgokat, nem tudom pár összedobott oldalban bepötyögni. Talán még én sem ismerem pontosan. Talán egyelőre próbálok rendet teremteni a szétszóródott ideáim között. A teljes eddigi élettörténetem leírva talán adna egy képet az egészről, de abban meg hol a kaland? „Ki gépen száll fölébe annak térkép e táj…”

Szóval változok, mint, ahogy gyorsabban forog a magma és alakítja a jövevény elérkeztét, úgy alakul és formálódik az én bensőm is. Próbálom megtartani az egyensúlyt, a fizikai és a lelki harmónia között. Talán lassan sikerül is elérnem az „áhítatom”.

Érdekes idők, igen így neveztem, mert furcsák a történések és az összefüggések a véletlenek (?). Véletlenek márpedig nincsenek. Ez megint érthetetlen, de sajnos a teljes képet nem írhatom le. Amit az ember elsőként érez az az igaz, mondják. Tehát hozzá kell tenni a megérzést vagy a biztos tudatát valaminek, és valószínűleg ott találod a válaszom erre a kérdésre. : )

Így hangzottak a válaszaim a kérdésekre. : )

Az tény, hogy bennem is megfordult már pár kérdés, de hírhedten pocsék kérdező hírében állok. Na, most ezzel nem kibújni akarok a dolog alól, csak kaptam már olyan kritikát, hogy én soha nem kérdezem és, hogy biztos így fejezem ki az érdektelenségem, és ettől elmegy az emberek kedve…: ) Ez nem igaz. Nem vagyok érdektelen, csak rossz kérdező. Vegyük, akkor az alaptételeket. Benned mik vannak? S előre szólok, hogy a belső anatómiát ismerem, tehát biológiával csalni nem ér. : ) Kérdezhetném, azt is, hogy ki vagy Te? –a kérdés lelki viszonylataiban. De azt hiszem ez egy helytelen kérdés lenne ebben a helyzetben.

Azt mondtad „előny ott”? Szerintem ez nem pont így van, s szerintem tudod is, sőt még élvezed is, hogy nem! : )))

Szeretettel, Enikő
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A masik dolog

(Almi, 2010.01.22 10:31)

Nagy szunet utan, rajovok, hogy nem is olyan konnyu magamrol irni. De megteszem, ha mar ilyen szepen kertel ra...:D
Egyik legjobb jellemzest az osztalyfonokomtol kaptam, meg a gimnaziumban, miszerint ”titeket fiuk nem erdekel semmi, csak a hulyeseg es a Metallica” :D Hat azota sikerult kinoni a Metallicat, lecserelni ujabb dolgokra, de a hulyeseg az maradt. Kolozsvaron ugy vegeztem el a kozgazegyetmet, hogy legtobbszor a tanarokkal csak vizsgan talalkoztam es jo esetben tudtam a tantargy nevet, amibol eppen vizsgazunk. :D
De elonye is volt a dolognak, mert ketszer sikerult Amerikaba kijutnom es ott lakast meg munkat kerestem magamnak. A helyzet pikanteriaja, hogy szinte semmit nem ertettem az amerikai angolbol, valaszolni meg meg nehezebben ment. Ennek ellenere en pincer akartam lenni es az is lettem. Jobbnak veltem magamat Peternek nevezni es az uj nevvel egyutt uj atributumokkal is ellattam magam, mint peldaul, hogy tapasztalt es jo pincer vagyok, tobb nyelven beszelek (angolul persze nagyon jol) es megtanultam folyekonyan bologatni, mint aki mindent ert. :D Hat ez utan jonnek a hulyesegek, amikor peldaul a menurol kerdeztek a kliensek furcsa kerdeseket...nekem meg persze fogalmam sem volt az egeszrol, igy hat legtobbszor rogtonoztem valamit. Ket honapig kb. a menuben szereplo cornish hen-t en kukoricanak magyaraztam. Az ertetlen kepuket nezve, meg kifejtettem, hogy parolt kukoricarol van szo,nagyon finom, stb...ha ez sem bizonyult elegsegesnek meg hozza tettem, hogy ez az en szemelyes kedvencem. De egy nap, egy kliensel elmelyult a beszelgetes a cornish hen-t illetoen es fajoan kellett rajonnom, hogy egy csirkerol (vagyis inkabb kakas) beszelek itt eszmeletlen hulyesegeket...
Na, en magamrol keszultem irni es sztorizas lett belole... Nem tudom viszont, hogy ez mennyire erdekli az en szurke szemu, ember- es allatbarat, humanitarius lelkuletu, de gyilkos tekintetet sem rostello muzsamat??? :))

Sok szeretettel, Almi

U.i. A sok utan mi jon? Tucat?

Ket dolog

(Almos, 2010.01.22 09:13)

Az egyik, hogy imadom amikor magadrol irsz. U.h. ha velem szeretnel tarsalogni, akkor ezentul magadrol kell beszelned (figyelemben tartva az altalad gyakorolt, foleg ismerosok tarsasagaban alkalmazott illemszabalyt):))
Meg azt is szeretem, amikor van valakinek humorerzeke: ”A múzsának szóló kérdést elvetendő, gyorsan írtál is témaköröket, nehogy még megelőzzön…:D” megall az ember esze, hogy mik vannak! Hat ezek azok a leveleim, amiket inkabb nem olvasok vissza (mondjuk amugy sem szokasom).
Meg valami, az intimitasrol. Ez bennem is felmerult, de ha visszagondolok az irodalom orakra, tulajdonkeppen ezen a legtobb iro-kolto atesett. Meg is ertem, elvegre az ember alegszebb erzeseit megfogalmazza, rimekbe szedi, kiadja, aztan jon valaki es azt mondja, hat ez egy garast sem er, kicsi baratom...Kellemetlen.
Ezert van az, hogy amikor irok magamnak irok es ha eppen hulyeseget irtam, hat nevetek rajta egyet es megbocsajtom magamnak.
er