Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párbeszéd I.

2007.07.06

Kép


-Szenvedély nélkül nem élheted az életed! Szenvedély kell mindenhez. Mindennek megvan a maga „heve”.
>Hogy is volt?: „Lassú víz partot mos”
-Brrr.
>Most miért?
-Az árvíz pedig hegyeket rombol.
>Rossz felfogás!
-Miért? Jah, hogy elhamarkodott cselekedetek rejlenek az árvíz fogalma alatt. Értem már.
>Az „add Uram de rögtön” felfogás volt eddig is a veszted!
-Tényleg? Ha nem mondod, észre sem veszem, hogy sokat hibáztam.
>Miért kell megsértődnöd? Jó barát az aki hibáiddal együtt szeret, még jobb aki felhívja rájuk a figyelmed s a legjobb aki segít változtatni! Vagy nem így gondolod?
-Ohh dehogynem, de te már-már úgy viselkedsz mit az életrekelt lelkiismeret.
>Szerintem egy barátnak így is kell cselekednie, persze anélkül, hogy bántanálak. Mert nem áll szándékomban. Csak féltelek! S aggódom érted.
-Te csak ne félts, s főként ne aggódj!!! Minden rendben velem. Cselekszem, ahogy cselekszem, majd megtanulom, hogy „éget a vasaló”.
>Hahh tehát mindenképp meg kell égetni magad mint egy kisgyereknek, ahhoz, hogy megtanulj valamit?
-Érzelmi kérdésekben mindenképp! Ott nem lehet más hibáiból okulni.
>Makacs és önfejű vagy, hát ebben sosem fogsz megváltozni?
-Miért? Kéne?
>Mindenképp! Főként akkor, ha magaddal szemben nem vagy az, de másokkal szemben persze vicsorog a fene nagy büszkeséged. Amíg valaki le nem töri csinos kis-kos sz*rvaid.
-Ccc hányszor volt már olyan!!!?
>Egyszer sem, ha még mindig így viselkedsz! Vagy csak nem fájt eléggé, avagy tényleg mérhetetlen büszke túlszárnyalt egod van!
-Ez már tényleg túlzás! Ezt akár vehetném sértésnek is. Hisz ismersz…
>Pont azért mondom…Mivel ismerlek és szeretlek, én nem sértődöm meg a csípős viselkedéseden és az „észrevétlen” grimaszokon. De mások ezt nem fogják így eltűrni!
-Akkor mond mit tegyek? Forduljak ki magamból? Vagy viselkedjek képmutatón? Ha már ennyire „bölcs” lettél…
>Jaj nevetnem kell! Vitatkozunk…sértődés, és fölényeskedés. Pedig nem erről szól az egész. Nem az akaratom akarom ráderőltetni, nem azt akarom, hogy változz meg, nem akarom, hogy olyan légy mint bárki más. S számomra már nem is lehetnél olyan, hisz „megszelídítettük” egymást. Ismerlek, ismersz…tudjuk kik vagyunk, nem csak egy arc a sok közül.
-Pont ezért nem értem miért…?? hogy miért kötöttél bele a szenvedélybe… Te is más vagy, én is más vagyok, különbözünk, ezért izgalmas ez az egész élet. Ahol te lassítasz, ott én gyorsítok és fordítva. Segítjük egymást. Miért kéne lejjebb kapcsolnom?
>Nem kell! Csak megfontoltan. Ha kanyar jön engedd el a gázpedált, s ha már érzed a súlyát akkor nyomhatod neki! : )) De, hogy ismeretlenül és esztelen száguldasz. Mi van akkor, ha a kanyarban átcsúszol a másik sávba?
-Előfordult…
>És?
-Hát ütköztem!
>Ennyi?
-Persze, hogy nem!
>Hát?
-Fájt… de minden padlóról föl lehet kelni. S föl is kell! Hidd már el, hogy változtam! Nem követek már el akkora „sz*rvas-hibákat” mint anno. Egyszerűen filozofálok… ez csak nem baj? : )
>Nem, nem lenne az, ha nem tudnám mást forgatsz a fejedben.
-Miért mit forgatok? :D
>Átlátok ezen a könnyelmű mellébeszélésen…
-Igazán?
>Igazán!
-S mit látsz?
>Sírást.
-:DDDD Nagyot tévedsz.
>Nem hiszem. Időd sem volt… időt sem hagytál magadnak…
-Ugyan mit tudsz te?? Tettek és cselekedetek…későn szóltál, beleugrottam…s tudod mit? Ha nem tettem volna, akkor lennék most a „jóddalban”. Kiábrándítottam saját magam, „tiszta” lettem ismét. Elvonatkoztatok, és így hasznosabb tagja lettem…
>Minek? Minek lettél hasznos tagja?
-Beleszólsz…ez vagy te!
>Ne tereld a szót…tehát?
-A…ö…a társadalmi kapcsolatoknak.
>Behalok: „társadalmi kapcsolatok”. Ezt sem hallottam még tőled:D Tőled aki azt vallja, ne legyünk birkák.
-Ezt most is így gondolom! Rövid pórázon húznának minket…
>Akkor most mellébeszéltél?
-Phhh jah! Nem jól fejeztem ki magam…hasznosabb lettem a környezetemnek. Tudom, hogy te másképp látod a dolgokat, de hiszem, hogy minden rezdülésünk, minden gondolatunk alakítja a világot!
>Ezzel nem tudok már vitatkozni…átéltem.
-Na tessék! Tehát akkor, buktál és fölálltál?! Tehát te is emberből vagy? :D Mik derülnek ki!!
>Gúnyolódj- gúnyolódj…úgy kell nekem…beismerni a hibáim, hogy belém tudj harapni a „na látod-látod” büszkeségeddel. Ejj te jány…ezt is szeretem benned! ;)
-Nah szu-szááá :) elég volt belőlünk mára! : )))
>Elég! : ) De tőlem nem szabadulhatsz, ugye tudod?!
-Naná…hisz én te vagyok! : )

KinE

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.