Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A vajaskenyér, mindig a kent oldalra esik. Avagy azt eszed, amit főztél.

2010.02.10

A szakácsoknak kínai a pékeknek szerb nyelvtudás szükségeltetik. S ez csupán egy a sok melléfogás közül, ami városomban naponta megesik. De ez sajnos nem vicc. Tényleg így keresnek munkaerőt mostanában. Nem is értem… Talán a kenyér jobban kel, ha szerbül beszélnek hozzá, a kínaiak, meg miért nem tanulnak meg főzni, ha már van egy „éttermük” Magyarországon, vagy még jobb, miért nem tanulják meg tisztességesen a nyelvet? Nevetséges… Szerintem kiutálnának más országokból, ha önhittségem akkora volna, hogy nem lennék hajlandó ama nép nyelvén megszólalni. Mert, ha már úgy döntök, hogy máshol fogok boldogulni, akkor becsüljem annyira a kultúrát, hogy legalább megértem és megértetem magam.

Más…

A minap vártam a buszt a „fantasztikusan hó mentes” városközponti buszmegállóban. A városgazdálkodás emberei épp a buszmegálló előtti úttestet – ahol a busz megáll – próbálták kiszabadítani a jéggé alakult egy hetes sós, olajos szürke hó rengeteg alól. Valószínűleg nincs az önkormányzatnak pénzkapacitása – az elment a kampány szórólapjaira – arra, hogy a havat ne a járdára dobálják, – ahol eleve nem lehet haladni csak egy kitaposott tanösvényen –, hanem mondjuk teherautóra pakolva, elvigyék valahová, bárhová csak a városból el. Szóval a markos férfiak küzdöttek a jéggel és dobálták az orruktól előre vezető irányba. A baj az volt, hogy ott a nemrégiben felállított virágtartók voltak, amikben céljuknak megfelelően virágok voltak. Sutty rá a jeges rettenetet a szerencsétlenekre. Azt hihetné a kedves olvasó, hogy nekem ment el az eszem, hisz röpködnek a mínuszok, mit bánom én, hogy a nyári virágocskákkal mi lesz, hisz már úgy is annyi nekik. De bizony ez nem így van. S ez nem csak nekem szúrt szemet. A következő dialógus zajlott le: < Várakozó néni és > Markos VGÜ-s.

< Ne a virágokra dobálja már azt a sós havat fiatalember!

> Nem mindegy az magának hová dobom, úgy is megfagytak már! S egyébként is örüljön neki, hogy el tud menni a járdán! – értette ezt arra, hogy legyünk hálásak, hogy ő pénzt kapott azért, hogy eltakarította a havat a járda ½ részéről.

< Nem fagytak meg, ezek fagyállóak…

> Nem azok! Mi ültettük őket, csak tudjuk…

Dialógus vége. A szép a dologban, hogy tényleg ők ültették. A szomorú az, hogy tévedett. Ugyanis a virágtartókban Erikák vannak. Erica carnea…laza gyepet alkotó örökzöld törpecserje…de akár ősszel balkonládába is ültethetjük, hiszen december-januári virágzáskor feledteti velünk a borongós időjárást”  Szóval ez van. Azért úgy gondolom, hogy aki sok éve már a kertészettel foglalkozik – mert tudom, látom, hogy sok éve csinálja –, annak talán illő lenne ezt tudnia. De, ha tudja, és csak a büszkesége mondatta vele az ellenkezőjét, akkor jobb lenne, ha kicsit magába szállna. Mert mi tényleg köszönettel tartozunk nekik, hogy minden évszakban színt visznek a városba, de ez nem azt jelenti, hogy amit alkottam, azt bármikor el is pusztíthatom. Szép is lenne, ha Isten is így gondolkodna…

Ez csak egy apró fény, abból, amit naponta látok. Hallani pedig azt hallom azoktól, akik innen elköltöztek, hogy máshol már a levegőből is jóindulat szippantható. S csodálkoznak, ámulnak, hogy máshol nem ilyen beszürkültek az emberek…”Jéé ez nem általános?” – kérdik.

Annyi lehetőség rejlik ezen a területen. S, hogy mennyire nincs ez kihasználva, látszik a városon, az embereken, a közhangulaton. Mindenesetre én próbálom kivonni magam ez alól, s rámosolyogni mindenkire, aki nem tud, vagy nem akar mosolyogni. : )

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

csaplaros@gmail.com

(Csapláros, 2010.11.12 13:21)

Szia! :)

Az első amiről írtál, éppen aktuális, én is most készülök külföldre, tanulom is az angolt ezerrel, mert a suliban németes voltam. Viszont nem feltétlenül szükséges a nyelv tudása, ahhoz, hogy kint dolgozz. Egyrészt ott rá leszel kényszerülve, hogy megtanuld, másrészt nem kötik feltételhez. Ha pedig nem kötik, miért ne használja ki az ember...Az más kérdés, ki mennyire alkalmazkodik, és tanul..Azt se felejtsd el, hogy a magyar nyelv, az egyik legnehezebb. Tovább tart megtanulni, megérteni, mint mondjuk az angolt, vagy a németet...

Ami a bejegyzésed másik felét illeti...
Nem a nem tudással van probléma, hogy nem ismeri a növényt, amit ültetett. Ő csak egy zsoldos, akit azért fizetnek, hogy megcsinálja amit kiadnak neki. Hogy hogyan, senkit nem érdekel. Már a munkaadók közül. Ő pedig elülteti az Erikát, mert azt mondták...Eltakarítja a havat a buszmegállóból, mert azt mondták...A gond az, hogy azt nem mondják hogyan tegye. Ezért nem is fogja érdekelni...

2010.02.24

(Nefisilien~Kézirat , 2010.02.24 20:15)

Örülök ismét a hozzászólásnak. Tény, hogy bizonyos pontokon igazad van. Mint tudjuk egy népet a vezetői alapján értékelnek első látásra. Sajnos, nálunk a vezető helyeken ülő embereket nem lehet kiemelni emberségük alapján, viszont egy kötélhúzó versenyen biztos belerántanának minket a sárba. Ezért is hangoztatom több helyen - itt még nem -, hogy el kell határolódnunk, azoktól a dolgoktól, amiket ránk akarnak kényszeríteni. Mármint, hogy mivel foglalkozzunk. Nevetséges bolhacirkusz folyik, politikai és egyéb közéleti szférákban manapság hazánkban. Ugrálnak, csak ugrálnak, és mi csak a pattogásra koncentrálunk. Nem vesszük észre, hogy ettől sokkalta fontosabb dolgokon kéne morfondíroznunk. Hisz, ha kicsi a nézettség, akkor egy idő után törlik adásról. Ezzel csupán azt akarom mondani, hogy van módja annak, hogy kikerüljünk a lekicsinyítés, az általánosítás hatása alól. Hogy ne tudják azt mondani, úgy összességében a magyarokra, hogy mindig másnak nyalnak. Mert én bizony nem nyalok, s biztos, hogy rajtam kívül még több millió magyar mondja ugyan ezt.
De ez már egy másik történet...: )
Igazán köszönöm a bókot az írásaimmal kapcsolatban. Bár én túlzásnak érzem, de ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a te ítéletedet ezzel kapcsolatban? Így hát nagyon köszönöm! : )

Üdv, Enikő

fszalkai@salcay.hu

(Salcay, 2010.02.20 22:15)

Ez ismerős...
1. Vicces nyelvtudással keresnek embert...
2. Van, hogy friss diplomásat keresnek, de már 10 év aktív szakmai tapasztalattal... Tudom előfordulhat ilyen, de ritka...

Nagyon egyet tudok érteni veled abban is, hogy ha már másik országba megy az ember, akkor illik beszélni azon a nyelven, legalább valamennyire. Mi, magyarok sajnos meg lettünk nevelve a török idők óta, és seggnyaló nép lett belőlünk. Hol ezét, hol azét, de valakiét mindig! Ha hozzánk jön valaki egy idegen országból, akkor szinte természetes, hogy nekem kell megszólalnom az ő nyelvén. Mivel én nemzetközi környezetben dolgozom, találkozom néhány emberrel. Természetes volna, hogy az elfogadott hivatalos üzleti nyelvet beszéljük, ami az angol, de ehelyett németre vagyunk kényszerülve nagyon sok helyen. Igaz, a német egy külön pökhendi nép, de köztük is akad kivétel. Nálunk fixen dolgozik két német úriember, akik tanulgatnak valamicskét magyarul. Noha nehéznek találják a nyelvtant, még a némethez képest is, a kiejtésük szinte tökéletes. Dolgoznak nálunk más nemzetiségűek is, így több szomszédos ország lakói is. Látszik, hogy ki igyekszik megtenni mindent azért, hogy tudjon magyarul nyögdécselni, és ki az aki nem. Minap értesültem, hogy az egyik legjobb fej román srác itthagyja a céget. Ő tényleg igyekezett magyarul tanulni, egész jól ment is neki. Tökéletesen tudott magyarul káromkodni, és gyorsan tanult meg minden, az italozással kapcsolatos kifejezést. >:))))

Örülök, hogy még írsz, írj is, még sokáig, és sokat! Legalább ennek a kornak is lesz legalább 1 igazán említésre méltó irodalmi alakja kicsiny hazánkban!

Eszem ágában sincs elfelejteni! :) Írj majd pár sort nekem is, ha lesz kedved! Történt pár dolog, mióta nem beszéltünk.